|
L'Eglise Aristotelicienne Romaine The Roman and Aristotelic Church Forum RP de l'Eglise Aristotelicienne du jeu en ligne RR Forum RP for the Aristotelic Church of the RK online game
|
Voir le sujet précédent :: Voir le sujet suivant |
Auteur |
Message |
Policarpo
Inscrit le: 16 Avr 2013 Messages: 1340
|
Posté le: Dim Déc 09, 2018 1:21 am Sujet du message: Harmadik fejezet: A Lélek |
|
|
Citation: |
III. fejezet - Párbeszéd a lélekről. I. rész - Amelyben Arisztotelész és Epimanos megállapítja, hogy az embernek kell hogy legyen lelke, ellentétben az állatokkal.
Néhány hónapig Arisztotelész és családja a makedón fővárosban, Péllában éltek. Az apját, Nicomakhoszt éppen kinevezték a makedón király, II. Amintasz személyi orvosává. Arisztotelész egyre bölcsebb lett felvilágosult oktatója irányítása alatt. Egy napon amikor Arisztotelész visszatért a palaisztrából, leült egy szökőkútnál apja házának udvarában és megkérdezte tanárát:
Arisztotelész: - "Mester, milyen csodálatos már, hogy az ember képes gondolkozni, míg az állatok csak léteznek?"
A tanára, Epimanos, így válaszolt:
Epimanos: - "Ki mondhatja el, hogy olvassa a természet könyvét és megismeri az istenek titkait? Arisztotelész, azt mondom neked, nem tudhatjuk az állatok gondolkodnak-e. Az ember gondolkodik, ez biztos. Azonban az állatok? Olvasunk a gondolataikban?"
Arisztotelész: - "Nem értesz egyet azzal, nemes mester, hogy az ember örökké keresi az újdonságot?"
Epimanos: - "De, igen, az biztos, hogy ritkán látni olyan embert, aki meg van elégedve azzal, amije van és amit tud."
Arisztotelész: - "Sajnos, igen ez nagyon ritka, és gyakran gondolok arra, hogy jobb lenne az embernek az ősiek egyszerű életét élni. Az emberek szüntelenül az új ismereteket keresik. De mondd meg nekem nemes Epimanos, az ember ezen küldetése nem a lelkének és az intelligenciájának legegyértelműbb bizonyítéka?
Epimanos: - "Tudom, mit akarsz mondani: ha az ember nem keresne szüntelenül, ez azt jelentené, hogy megelégszik azzal, amije van, hogy nem újít, nem is gondolkozik. Valójában az emberi kíváncsiság garantálja a lelkének a létezését."
Arisztotelész: - Valóban erre gondoltam. Látom, megértesz. De folytassuk egy kicsit. Van egy gyönyörű kutyád, ha jól tudom? Egy agár?"
Epimanos: - "Igen, királyunktól kapott ajándék a kelta hódítók elleni utolsó háborúban tett szolgálataimért. Nagyon hozzám nőtt."
Arisztotelész: - "Megértelek. Hogyan neveled a kutyádat?"
Epimanos: -" Ez nagyon egyszerű: Ha azt akarom, hogy csináljon valamit, és helyesen csinálja, megjutalmazom. Ha rosszul csinálja, megbüntetem egy kicsit."
Arisztotelész: - "Tökéletes! Ha felnőtt, mindig azt fogja tenni, amit tanítottál neki, nem? Megértette, hogyha nem azt teszi, amit kérsz tőle, nem fog jutalmat kapni."
Epimanos: - "Valóban. De nem látom, hogy hova tart a beszélgetésünk."
Arisztotelész: - "Mesterem: ez a kutya olyan nemes és jól képzett, hogy csak a te tanításod szerint cselekszik. Nem tesz semmit saját kezdeményezéséből és az egyszer már kiképzett kutya nem tud megváltozni. Nem értesz egyet?"
Epimanos: - "Igaz, hogy a változáshoz újra kellene képezni, és büntetni olyanért, amiért régebben jutalmat kapott. És a szegény kutya megőrülne. Ez szörnyű lenne."
Arisztotelész: - "Igen. De mi nem azt mondtuk, hogy az ember kíváncsisága és az a képessége, hogy új dolgokat fedezzen fel az, ami azt bizonyítja, hogy lelke van?"
Epimanos: - "Valóban azt mondtuk. És ha követni tudlak, ez azt jelentené, hogy az állatoknak, mint az én kutyám is, amelyek nem képesek változtatni saját viselkedésükön maguktól, nincs olyan lelke, mint az embereknek."
Arisztotelész: - "Pontosan! Tehát megállapítható, hogy különbség van az ember és az állatok között. De mi az? Te tudod?"
Epimanos: - "Nem, nem vagyok tisztában vele. Akarod, hogy együtt találjunk választ minderre?"
Arisztotelész: - "Örömmel! Azonban nem most, mert látom, hogy apám éppen visszatér a királyi udvarból és sietek meghallgatni a palota híreit. Minden jót! "
Epimanos: - "Neked is, zseniális tanítványom!" |
_________________ His Excellency the Most Reverend Monsignor Prof. Dr. theol. Policarpo von Wittelsbach
Bishop Emeritus of Regensburg
Archabbot Emeritus of the Abbey of Heiligenbronn
German archivist for the Roman registers of Sacraments
|
|
Revenir en haut de page |
|
|
|
|
Vous ne pouvez pas poster de nouveaux sujets dans ce forum Vous ne pouvez pas répondre aux sujets dans ce forum Vous ne pouvez pas éditer vos messages dans ce forum Vous ne pouvez pas supprimer vos messages dans ce forum Vous ne pouvez pas voter dans les sondages de ce forum
|
|