 |
L'Eglise Aristotelicienne Romaine The Roman and Aristotelic Church
Forum RP de l'Eglise Aristotelicienne du jeu en ligne RR
Forum RP for the Aristotelic Church of the RK online game
 
|
| Voir le sujet précédent :: Voir le sujet suivant |
| Auteur |
Message |
Policarpo
Inscrit le: 16 Avr 2013
Messages: 1340
|
 Posté le: Dim Déc 09, 2018 1:27 am Sujet du message: Harmadik rész: Az Alföld |
 |
|
| Citation: |
Napfogyatkozás
III. fejezet - «Az alföld»
Belial visszafordult és alámerült a türkiz folyadékban, mely ezután visszatért mozdulatlanságába. A parton egy kis hajóra lettem figyelmes. Hogyan kerülhette ez el figyelmemet eddig? Beleültem, és ebben egy formátlan lény sem akadályozott meg. Órákon át eveztem óriási oszlopok hosszú során. Egyre gyorsabban és gyorsabban haladtam, azonban az öröm rögtön tovaszállt, s helyét rémület váltotta fel, mert rájöttem, hogy ez csupán azért van, mert elkapott egy örvény. S nem voltam képes kiszabadulni az örvényből, így átkerültem a nyílás aljára.
Mikor felébredtem, testemben fájdalom uralkodott, s magam körül egy sötét folyosót láttam. A talajt forró, puha szövet borította, melynek színe megegyezett a mályvaszínű ametiszt falak színével. Úgy döntöttem végigmegyek a folyosón. Utam során hatalmas arany-, ezüst- és drágakő halmokat láttam a falak mentén. Ízletes húsok étvágygerjesztő illata lengte körül a folyosót. Fenséges testű férfiak és nők mulatoztak előttem. De én leginkább azon emberekre lettem figyelmes, kiknek szeme egyszerűen felfalta a luxus látványát.
Azon csodálkoztam, hogy miért nem veszik el ami felajánltatott számukra, azonban hamarosan megértettem. Az egyik kárhozott elvett egy aranyérmét, s gyorsan, fájdalmas üvöltéssel, el is dobta. Ezek az elátkozott lelkek arra ítéltettek, hogy vágyakozzanak a gazdagság után, amelyet sosem élvezhetnek. Ebben a pillanatban szárnycsapkodásra lettem figyelmes, és magam előtt láttam egy hatalmas méretű teremtményt, melynek szárnyai akárcsak a denevéreké, s teste mint az ametiszt. S ezt mondta nekem: „Én vagyok Sátán, a Vágyak Hercege. Mihály, az Igazságosság Arkangyalja az ellentétem. S azok kik mások számára adatott ajándékokból kívánnak részesülni, vagy kik embertársuk javaira vagy boldogságára éhesek, jöhetnek a kárhozottjaim sorai közé.”
S minden további nélkül Sátán tova is tűnt. S így elkezdtem utamat a folyosó vége fele, melyet végre valahára megtaláltam. A kijárat egy kis méretű nyíláshoz vezetett melyet faragott koponyákkal teli fekete kő párkány takart el. Haboztam, hogy átmenjek-e rajta, azonban tudtam mi van mögöttem, s így rájöttem nincs értelme visszafordulni. Így hát átmentem a szűk nyíláson, és egy végtelennek tűnő alföldön találtam magamat. Oldalt vörös hegyeket láttam, melyek határként ölelték körül a völgyet.
Ez a látvány már majdnem hasonlított egy földi látképhez, azonban a hegyek és a fű is vérszínű volt. A nap épp az alföld fölött tűzött. Betöltötte az ég felét, s úgy tűnt hozzátapadt a Holdhoz. Olybá tűnt, mintha az éjszakában az összes csillag egymásba olvadt volna, s ennek teljes súlya rám zúdult. Felfedeztem egy vibráló kék hegyormot az alföld közepén, mely egészen a nappal hatalmas csillagáig vezetett fel. A hegy lábánál egy nagy, fából készült szerkezet volt elhelyezve. Úgy határoztam, hogy követem a kőujj által kijelölt irányt, a hegyen felfelé. Azonban féluton megértettem nem leszek képes elérni.
A kék hegyorom körül, több száz mérföldön át, a kárhozottak többezres tömegekben harcoltak mint őrültek. A legkisebb szánalmat se érezték egyik a másik iránt. Mindegyikük fejében csupán egy gondolat járt: ez a tökéletes pillanat, hogy belemarjon az ellenfelének húsába. Mikor a fegyverek és a kezek nem voltak elégségesek, helyüket fogak váltották fel. Aztán, az óriási harcok színterén, egy hatalmas bika közeledett felém. Vérben forgó szemei alatt, lángok törtek elő orrnyilásaiból. S ezt mondta nekem: „Leviathan vagyok, az Düh Hercege. Gábriel, a Mértékletesség Arkangyala az ellentétem. Azok, kiknek mások utálata szorult szívükbe, vagy azok, kik minden erejükkel harcolni kívánnak a helyzetükkel, jöhetnek és csatlakozhatnak kárhozottaim soraihoz.”
Fordította: Antraversata
|
_________________
His Excellency the Most Reverend Monsignor Prof. Dr. theol. Policarpo von Wittelsbach
Bishop Emeritus of Regensburg
Archabbot Emeritus of the Abbey of Heiligenbronn
German archivist for the Roman registers of Sacraments
|
|
| Revenir en haut de page |
|
 |
|
|
Vous ne pouvez pas poster de nouveaux sujets dans ce forum
Vous ne pouvez pas répondre aux sujets dans ce forum
Vous ne pouvez pas éditer vos messages dans ce forum
Vous ne pouvez pas supprimer vos messages dans ce forum
Vous ne pouvez pas voter dans les sondages de ce forum
|
|
FAQ
Rechercher
Liste des Membres
Groupes d'utilisateurs
S'enregistrer
Profil
Se connecter pour vérifier ses messages privés
Connexion
