|
L'Eglise Aristotelicienne Romaine The Roman and Aristotelic Church Forum RP de l'Eglise Aristotelicienne du jeu en ligne RR Forum RP for the Aristotelic Church of the RK online game
|
Voir le sujet précédent :: Voir le sujet suivant |
Auteur |
Message |
hull Cardinal
Inscrit le: 11 Mai 2009 Messages: 9180 Localisation: Dans les Cieux
|
Posté le: Lun Mar 14, 2016 2:50 am Sujet du message: [Magyar]- Erények Könyve: Napfogyatkozás |
|
|
Erények Könyve
Napfogyatkozás
- Első rész - A Hold
- Második rész - A Köd
- Harmadik rész - [url=]Az Alföld [/url]
- Negyedik rész - [url=]Galériák [/url]
- Ötödik rész - [url=]A Csúcs [/url]
- Hatodik rész - [url=]A Nap [/url]
- Hetedik rész - [url=]Paradicsom [/url]
- Nyolcadik rész - [url=]Feltámadás [/url]
_________________
Derničre édition par hull le Lun Mar 14, 2016 2:53 am; édité 3 fois |
|
Revenir en haut de page |
|
|
hull Cardinal
Inscrit le: 11 Mai 2009 Messages: 9180 Localisation: Dans les Cieux
|
Posté le: Lun Mar 14, 2016 2:50 am Sujet du message: |
|
|
Citation: |
Napfogyatkozás
I. fejezet - «A Hold»
A történet amit most elmesélek nektek, meglepő lesz, de mikor elolvassátok, rá fogtok jönni, hogy több igazság rejtőzik benne, mint első látásra tűnik.
Egy napon mikor szép idő volt, sétáltam a kutyámmal egy kis úton a földek között. Nemrég ettem, és egy kis meghitt helyet kerestem, ahol egyet szundíthatnék. Ezen a májusi délutánon az égbolt teljesen tiszta és felhőtlen volt. A madarak énekeltek és a kutyám a kukoricásban futkározott, kis állatokat kergetett, melyek sokkal gyorsabbak volta nála. Erőszakosan és boldogan ugatott, habár a versenyt már elvesztette.
A nap csodálatosnak tűnt, azonban a Hold napközbeni jelenléte aggasztott. Míg a Nap, a létezés utáni megítéltetés alapján az erényesen élők helyeként szolgált, a Hold volt az a hely, ahová a bűnösök kerültek, az örök kínok helye. Az elsőt Paradicsomnak hívták, míg a másodikat Pokolnak nevezték. Eme két szent égitestet egyszerre látni óriási balszerencsét jelenthet csupán.
Lehajoltam, hogy egy kis virágot csodáljak meg a réten, de hirtelen vaksötétség borított be mindent, s nem voltam képes már látni. Sötétség? - kérdeztem magamtól. „Hogyan lehet bármiféle sötétség, egy ilyen csodás napon, mikor a Nap a legmagasabb pontján tündököl?” Felemeltem tekintetem az ég felé, és úrrá lett rajtam a borzalom: a Hold eltakarta a Napot e pillanatban, megakadályozva a szent fényt, az élet forrását, hogy elérhesse az alant fekvő Földet. Csupán egy keskeny, tűzszínű fénykoszorú ölelte körül az éjszaka csillagát, és tanúskodott a nappal csillagának jelenlétéről.
A kutyám ugatása elhallgatott. Azt mondtam magamnak, ezáltal megerősítve magamat, hogy ez is csupán egy olyan kozmikus esemény, melyekről őseink feljegyzéseket vezettek, és hamarosan véget fog érni. Azonban nem voltam teljesen meggyőződve róla. A tűzkorona nyomasztó környezetet teremtett a napfogyatkozásnak. Azonban még ez is eltűnt, amikor a Hold teljesen eltakarta a Napot. Azonban még ez is eltűnt, mikor a Hold befejezte a Nap eltakarását. A sötétség beborította az eget, mint fekete tinta a papírt. Még a csillagok is helyet adtak eme furcsa napfogyatkozásnak. Ezen pillanatban a Hold rést ütött a fizika törvényein.
A sötét kör közepén színes foltok cikáztak, mintha madarak köröznének az égen. Úgy tűnt, mintha csatákat vívnának, egyik a másikkal keveredett, majd hirtelen szétváltak. A mályvaszínű folt rá volt dobva a kékre, mely félreugrott a türkiz felé, amott meg a zöld elhajtotta a pirosat, és a sárga által lett megtámadva. Aztán a pöttyök lenyugodtak. Nem voltam képes abbahagyni a Hold bámulását, ahol a színes pöttyök szétosztódtak a felszínen, s végül egy összetett egésszé tömörültek.
Így maradtak egy egész örökkévalóságig, míg a kutyám nyafogott, és elrejtőzött a kukoricásban. Ezután a Holdon levő pöttyök alakokat vettek fel, mint számszerijjal rajzolt négyzetek. Az egyik olyan volt, mintha hat hosszú színes ujj tört volna át az égen. A színek szivárványban egyesültek, s lábaim előtt értek földet. Egy színek által megfestett hidat láttam magam előtt, amely egy boltívet alkotott, amely átívelte a távolságot köztem és a Hold között.
Hosszasan figyeltem és észrevettem, hogy a színek hídja, igazi fehér fényből hullott a földre. Ezután a lábfejeimre néztem, s észrevettem, hogy selymes, fehér színű ragyogás borítja be a szivárványt. A hat sugár, a híd teljes hosszán át, ugyanezen a fenséges fehér ragyogás által fonodott össze.
Bár megragadott egy leírhatatlan kín, úgy döntöttem, hogy rálépek a Holdról érkező szivárványra.
Fordította: Antraversata
|
_________________
|
|
Revenir en haut de page |
|
|
hull Cardinal
Inscrit le: 11 Mai 2009 Messages: 9180 Localisation: Dans les Cieux
|
Posté le: Lun Mar 14, 2016 2:51 am Sujet du message: |
|
|
Citation: |
Napfogyatkozás
II. fejezet - «Köd»
Ráléptem a hat színes csíkból álló hídra, mely a Holdra vezetett a sötét ég alatt, amely fekete volt mint a tinta, és egy csillag nem sok, annyi sem volt rajta látható. Az utazás örökkévalóságnak tűnt. Azonban mikor megpróbáltam felmérni a hátralevő távolságot, elvesztettem a fonalat. A hidat alkotó színes sávok, melyen áthaladtam, valójában egyetlen fehér fényként egyesültek. A híd, akárcsak a víz, úgy hullott alá a Hold felszínére, mint egy tejszínű zuhatag. Súlyosabbnak érezve magam, szánalmasan a talajra rogytam, majd amikor taplra álltam, a port kezdtem a ruhámról lerázni.
Fakó ködöt láttam mindenütt magam körül. Az időjárás forró volt és nedvesség hatotta át a sűrű, belélegezhetetlen levegőt. Megpróbáltam előre haladni, de lépéseim lassúak és furcsák voltak azóta, hogy a köd körbefogta a testem. Lábam belemélyedt a puha és süppedős talajba. Azt kívántam bárcsak feltámadna a szél, és szertefoszlatná ezt a krémes ködöt, ami körül ölelte testemet. Azonban úgy tűnt, hogy ez a hely nem látott még egy aprócska szellőt sem az idők kezdete óta. Azóta is a nedves légkör uralkodott. Úgy éreztem, mintha egy kriptában lennék.
Ebben a pillanatban egy hosszú nyelv csusszant a mellkasomon át. Rémelettől megbénúlva, földbe gyökerezett a lábam. Körbetekintve, képes voltam néhány alakot megkülönböztetni. Megszámolhatatlanok voltak, és halványan emberi formákhoz hasonlítottak. Egyikük, óriás méretű, közelebb vonszolta magát hozzám, s képtelen volnék szavakkal teljesen körbeírni rusnyaságát. Ez a démon teljesen meztelen volt, bőre sima és verejtékkel borított, íves lábai között férfiasságának jele illemtelenül volt közzé téve. Ugyanakkor láttam amint mellkasán a nőiesség jeleit viselte. Abban reménykedtem, hogy emberi arcot fedezek fel, de ehelyett láthattam egy szájat, ami leginkább egy kigyóéra hasonlított, melyből a bal oldalamnál levő hosszú nyelv származott.
A szörnyeteg a következőket mondta nekem: „Asmodeus vagyok, a Bujaság Hercege. Raphael, az Önmegtartoztatás Arkangyala az én ellentétem. Azok akik örömöt lelnek a hús bántalmazásában és a totális nihilizmusban, jöhetnek és csatlakozhatnak az elkárhozottjaim soraihoz.” Nem tudtam mit mondhatnék egy ilyen kegyetlen szörnyetegnek, de nem is várt válaszra, s eltávolodott tölem. Ebben a pillanatban észrevettem egy hosszú folyosót ami a sűrű ködön átvezetett. Azonnal útnak indultam rajta, a menekülési utat kutatva eme vérszomjas állatok elől. A talaj egyre kevésbé volt latyakos, egyre inkább homokosabbá vált. A fakó fehérség is szerte foszlott lassanként, s helyét egy sötét türkíz ragyogás vette át.
Meghatározatlan idő leteltével, elérkeztem egy hatalmas barlanghoz. A bejáratát óriási oszlopok tartották, s nem lehetett eltéveszteni, hisz így még hatalmasabbnak látszott. Homéroszi méretű tavak fedték be minden elképzelhető részét. A folyadék, melyet nem zavartak fel hullámok, sötét türkíz ragyogást bocsátott ki, megvilágítva a környező köveket. Életnek nyoma sem volt. S már nem lepett meg, hogy a parton felhalmozódott kőbuckák között homályos alakok rajzolódtak ki. Mozgásuk lassú volt, furcsa, és határozatlan.
Úgy tűnt emberfeletti erőkre volt szükségük ahhoz is, hogy egyáltalán mozdulni tudjanak. Hallottam, ahogy hanyatló és formátlan alakjukat gyászolják. Ebben a pillanatban egy türkíz nyaláb emelkedett fel a tó felszínéről. Egy hatalmas pikkelyes bőrű, hüllőfarkú teremtmény emelkedett fel a folyadékból. Mindezt tetőzte az óriási állkapocs, a két kis smaragdzöld szem, amelyek rámmeredtek. S ezt mondta nekem: „Belial vagyok, a Gőg Hercege. Uriel, a Nemeslelkűség Arkangyala az ellentétem. Azok kik úgy gondolják, hogy közösségük nélkül is tudnak boldogulni, vagy azok kik úgy hiszik, hogy képesek elérni a felségesség állapotát, jöhetnek és csatlakozhatnak kárhozottaim soraiba.”
Fordította: Antraversata
|
_________________
|
|
Revenir en haut de page |
|
|
|
|
Vous ne pouvez pas poster de nouveaux sujets dans ce forum Vous ne pouvez pas répondre aux sujets dans ce forum Vous ne pouvez pas éditer vos messages dans ce forum Vous ne pouvez pas supprimer vos messages dans ce forum Vous ne pouvez pas voter dans les sondages de ce forum
|
|