 |
L'Eglise Aristotelicienne Romaine The Roman and Aristotelic Church
Forum RP de l'Eglise Aristotelicienne du jeu en ligne RR
Forum RP for the Aristotelic Church of the RK online game
 
|
| Voir le sujet précédent :: Voir le sujet suivant |
| Auteur |
Message |
Ignius
Inscrit le: 17 Nov 2010
Messages: 3429
Localisation: Catalunya
|
 Posté le: Ven Déc 23, 2011 9:39 pm Sujet du message: [Magyar]- Erények Könyve: Elötörténet |
 |
|
Erények Könyve
Elötörténet
_________________
Derničre édition par Ignius le Ven Déc 23, 2011 9:49 pm; édité 1 fois |
|
| Revenir en haut de page |
|
 |
Ignius
Inscrit le: 17 Nov 2010
Messages: 3429
Localisation: Catalunya
|
| Posté le: Ven Déc 23, 2011 9:41 pm Sujet du message: |
|
|
| Citation: |
Előtörténet
I. fejezet - «Oanylone»
Ezentúl az emberek Isten gyermekei voltak. Ennek következményeképpen lélekkel lettek megáldva, mely elbiráltatik életük végeztével annak függvényében, hogyan gyakorolták az erényt. Ráadásul, most már még fontosabb lett, hogy a munkának szenteljék magukat, hogy biztosítsák saját megélhetőségüket. A többi teremtmény, azt az egyet kivéve, melyet a Magasságos nem nevezett néven, alattvalókká voltak rendelve az emberek számára. Így az emberek gondozhatták őket, és élelmet állíthattak elő belőlük.
Isten többé már nem avatkozott be a Világba, hagyva gyermekeit élni és boldogulni. Szabadságot adott a Névnélküli Teremtménynek, ahhoz hogy probálja az embereket választás elé vállítani, hogy az erény vagy a bűn útját választják-e. Mindenttudóként Ő már tudta, hogy hogyan fog alakulni a jövő, de azt akarta bizonyítani, hogy szavahihető, anélkül, hogy előre itélkezne.
Oane, ki helyesen válaszólt Istennek, most előrelépett az egyszerű közösségi lélek szintjéről a vezetői szintre. Nem akadályozta meg a feladatot. Kivezette őket a világba egy helyre ami megfelelt a fellendülésüknek. Ezalatt az évek alatt, átmentek sivatagokon, hegyeken és síkságokon, keresztül az egész Világon. Oane folyamatosan gyengült eme utazás alatt, de sose adta fel.
Végül, eljött a nap, mikor megtalálták a völgyet, ami megfelelt a letelepedésnek. Volt egy tava, mely telve volt hallal. Hatalmas területekkel rendelkezett, mely megfelelt növénytermesztésre és szarvasmarhák tenyésztésére. A körülvevő erdő pedig biztosítani tudja a fát. S még egy gyümölcsös is volt a közelben, melyben rengeteg gyümölcsfa emlekedett a magasba. A völgy csupán egy lépésnyire volt egy hegytől, mely kibányászásra alkalmas ásványi anyagokban volt gazdag, mint arany, vas és szén.
Oane meg volt elégedve, hogy keresése végre a végéhez érkezett. Épp a völgyet csodálta mikor hirtelen összerogyott. Mindenki köré gyűlt, hogy segítségére siethessen. Néhányan próbálták felültetni, de már mindenki tudta, hogy utolsó perceit éli. De, a pillanat tragédiája ellenére, mikor mindannyian meg voltak rémülve, Oane mosolya derűt sugárzott.
Így szólt: „Ne féljetek, mert halálom csak átmenet Istenhez. Én elértem a helyet, amit Isten lefoglalt nekem a világban, és teljesítettem amit Ő akart tőlem. A halál nem az életem elvesztése, hanem átjáró egy másik, sokkal jobb életbe. Ugyanígy lesz nektek is, ha képesek lesztek erényben élni életeteket. Tehát, könnyeitek nem szomoruságot jeleznek, hanem inkább örömet, mert a Magasságos a legcsodálatosabb ajándékokat adja nekem. Szeressétek Őt, és Ő szeretni fog titeket. Imádjátok Őt és Ő megáld titeket. Éljetek erényben és Ő majd Saját magához hív titeket.”
Ezután, kilehelte utolsó lélegzetét. S mindenki körülnézett, egyikről a másikra, nem teljesen értve a derűt, mely még mindig sugárzott vezetőjük arcáról. Eltemették testét a völgy közepén, ahol mától fogva élni fognak. Fogadalmat tettek, hogy minden héten találkozni fognak a sírja körül, hogy ő csatlakozni tudjon hozzájuk és vezesse őket, amikor hódolatot tanúsítanak Isten felé.
De egyikük sem értette meg azt a szeretet melyet Oane tanusított Isten fele, mely segített neki a halált oly derűsen fogadni. S mégis, senki nem akart szemrehányást tenni ezért feléje, ki annyi mindent tett értük. Mély tiszteletet érezven az élete iránt, melyben az emberiséget és Isten szolgálta, úgy határoztak, hogy a várost melyet építenek utána nevezik el „Oanylone”-nak, ami az ő nyelvüken annyit tesz, hogy „Oane városa”.
Fordította: Antraversata
|
_________________
|
|
| Revenir en haut de page |
|
|
Ignius
Inscrit le: 17 Nov 2010
Messages: 3429
Localisation: Catalunya
|
| Posté le: Ven Déc 23, 2011 9:42 pm Sujet du message: |
|
|
| Citation: |
Előtörténet
II. fejezet - « Munka »
Az idők során, a férfiak és a nők egyre többen lettek, fenntartva az Isten iránti szeretetüket és sötétségbe szorítva a Névnélküli Teremtményt. Ő mindennap egyre több keserűségét és haragot táplált az Istent szerető emberek iránt, akik a Teremtés Uralkodó-i trónjáról eltávolították. A férfiak és nők gondtalanul éltek, míg a sötétségben, az ellenségük a bosszúját készítette elő.
Isten parancsba adta a férfiaknak és nőknek, hogy dolgozzanak, hogy saját túlélésüket biztosítsák. Ez a kemény munka így távol tartotta őket az elfásulástól. És a férfiak és nők képesek voltak találékonynak lenni, mert Isten így teremtette vala őket. Ők összegyűjtötték, amit Ő helyezett vala el nekik a természetben. Ők a tulélésük érdekében megtanulták beosztani ezeket az erőforrásokat és ezáltal az életük jobb lett.
A természetben vadon termett búzát elvetették a saját mezeiken. A molnár a malmában megőrölte a búzát liszté. A pék a kemencéjében kenyeret sütött. A természetben termő kukoricát ugyancsak elvetették a földjeiken. Összegyűjtötték a vadon termő zöldségeket és konyhakertjeikben ültették el. Leszedték a gyümölcsöket amelyek bizonyos fákon teremtek és táplálékul használták. A zöldségek és gyümölcsök elégedetté tették őket, és és a környezetük is kellemesebbé vált.
A tengerekből, folyókból és tavakból, halat fogtak és ezáltal okosabbak lettek. Feltalálták a hajót és így még több halat tudtak fogni. Időnként, egy reggelen néhányan közülük egy hajó alatt ébredtek. Hálát adtak Istennek eme ajándékért. Teheneket, disznókat és bárányokat neveltek a legelőiken, gondozva eme állatokat, melyek Isten által voltak rájuk bízva. Táplálták az állatokat és eme teremtmények kövérebbek lettek.
A mészáros elkészítette a húst, kezdve az állatok levágásával. Ehhez találták a kést fel, egy szerszámot, amely lehetővé tette, hogy a húst feldarabolják. A hús amit előállítottak táplálta őket, s egyre erősebbé váltak általa. A tehenek tejét is lefejték, selymes nektár melynek nem volt párja.
Megnyírták a bárányokat, és így lett gyapjújuk. Megnyúzták a bárnyokat és bőrt készítettek. Összevarrták a gyapjút és a bőrt, és ruhát készítettek belőle, ami védte őket a széltől és biztosította a tisztességes megjelenésüket. A természet mindent megadott nekik, amit csak remélhettek, s fel kellett találniuk a hordót, amiben a tárolhatták a munkájuk gyümölcsét.
Hogy védjék magukat mikor az ég ablakai megnyíltak, házakat építettek maguknak és ott éltek. A házakat berendezték ágyakkal, gyertyákkal, asztalokkal, székekkel... és mindennel ami komfotosabbá tehette életüket. Ezért a bányász a követ és vasat gyüjtött a bányában. A favágó fát vágott az erdőben. Hogy könnyebbé tegyék a bányászok munkáját, a kovács megolvasztotta a vasat és a fát, s belőlük eszközöket kovácsolt, mint a fejszék és kések.
Időnként, Isten hozzájárult a boldogság fokához azáltal, hogy ételt ajándékozott azoknak akik meg voltak elégedve a világgal. Időnként, ugyancsak, Ő bátorította őket, karizmatikusabbakká, erősebbekké, vagy intelligensebbekké téve őket. Minden Vasárnap, ebéd előtt, ők találkoztak a főtéren, Oane sírboltja körül, hogy együtt imádkozzanak, mert Ő szerette őket. Valóban, ekkor még nem voltak papjaik, mert nem volt még szűkségük rájuk, mert Istennel közvetlen közelségben léteztek.
Fordította: Antraversata
|
_________________
|
|
| Revenir en haut de page |
|
|
Ignius
Inscrit le: 17 Nov 2010
Messages: 3429
Localisation: Catalunya
|
| Posté le: Ven Déc 23, 2011 9:43 pm Sujet du message: |
|
|
| Citation: |
Előtörténet
III. fejezet - « Fásultság »
A férfiak és nők közössége egyre szebb és kifinomultabb lett.
Ennélfogva, megtanulták hogyan állítsanak elő bort a szőlőből, hosszú éveket töltöttek el azzal, hogy megértsék a finomságát és kifinomultságát egy ilyesfajta nedűnek. Ugyanígy rájöttek arra, hogy hogyan főzzenek sört, árpából és komlóból. A sörfőzéshez feltalálták a hatalmas méretű kazánokat. Meg kellett tanulniuk együttmüködve dolgozzni, ahhoz hogy ilyen eredményeket érhessenek el. Viszont nem is kételkedtek abban, hogy a tevékenységük megérte az erőfeszítést.
Ezenfelül, művészetek és tudományok fogantak meg, hogy Isten fele egyre jobban felemelkedhessenek általuk. Megtanulták, hogyan komponáljanak zenét, a dalok egyre inkább csodálatosabbak lettek és a hangszerek is, melyek követték őket, egyre inkább jobbak és jobbak lettek. Felfedezték a növényeket, melyekkel a sebeket és a betegségeket lehetett gyógyítani, így az egészségük megengedte nekik, hogy tovább áldják és szolgálják az Istent. Feltalálták az írást, mely lehetővé tette számukra, hogy megőrízzék tudásukat az elkövetkező generációk számára.
Isten elégedett volt. Gyermekei azon a helyen finomodhattak ki, amelyet Ő adott nekik. De Ő tudta, hogy ez a gyönyörű tavasz látni fogja az erény virágainak fakulását, mert a Név Nélküli Teremtmény töpreng még mindig haragjában és dühében. A sötétség mélységében lapulva, vár a pillanatra, hogy bebizonyítsa a Magasságosnak, hogy nem Oane válasza volt a legjobb. Folytatta a hibás gondolkodást, megtagadva a szeretet erejét és kitvarva azon elképzelés mellett, hogy az erős gyenge felletti uralma az élet rendje.
De az összes találmány, amit az emberi lények feltaláltak egyre inkább könnyebbé tette munkájukat. Egyre kevesebbet és kevesebbet kellett dolgozniuk és több és több gyümölcsöt begyűjteniük. Korábban egy hónap kellett, hogy elvessék és learassák a búzát, most egyharmad idő alatt képesek lettek rá. Amíg régen csak egy halat tudtak fogni minden második nap, most már egyet foghattak naponta, és néha még kettőt is. Amíg régen mindennap dolgozniuk kellett, hogy zöldséget tudjanak termeszteni, mostmár csak le kell aratniuk a termést.
És a tudmányok legfőbbje még nem is létezett, mert a Teológia ismeretlen volt az emberek előtt. Nem voltak papjaik, s nem volt senki aki teljesen Istennek szentelte volna magát. Nem volt szent szövegük, nem volt semmi amit tanulmányozhattak volna. Az emberi hit még elég primitív volt, hiszen nem volt semmiféle közvetítő Isten és ember között. De Isten iránti szeretetük látszólagos tisztasága az, ami pontosan a vesztükbe fogja vezetni őket.
Az emberek megmámorosodtak az élet finomságától. Oly könnyűnek és kellemesnek tűnt, hogy már nem értették meg a vágyat, hogy életüket a munkának szenteljék. Minden gyönyör megadta a lehetőséget nekik, hogy megtagadják a munkájukat. Szerették a világot, de önmagáért szerették, nem pedig azért, mert Isten adta nekik, az Ő szeretete által. Apránként elterelődtek az Isten iránt érzett szeretetüktől.
Így sikerült az embereknek akaratlanul is felfedezni az első bűnt. Később a fásultság nevet kapta. Ez a bűn abból állt, hogy eltávolodtak az isteni szeretettől, átadták magukat az anyagi életnek, és elhanyagolták a lelki életüket. A jelennel törődtek, anélkül, hogy eszükbe jutott volna, amiért Isten létrehozta őket. Ez az egyetlen bűn hozta magával a többit, így vezetve az emberi lényeket saját vesztükbe. Elérte azt a szintet, amikor a vasárnapot már nem az imádság töltötte be, hanem teljesen a lustálkodás.
Fordította: Antraversata
|
_________________
|
|
| Revenir en haut de page |
|
|
Ignius
Inscrit le: 17 Nov 2010
Messages: 3429
Localisation: Catalunya
|
| Posté le: Ven Déc 23, 2011 9:44 pm Sujet du message: |
|
|
| Citation: |
Előtörténet
IV. fejezet - «Bűn»
Az emberek felfedezték a fásultságot. Megvetették Isten szeretetét. Előnyben részesítették az anyagi javakat, azzal szemben, amit maga az Isten ajánlott nekik. Nagy örömüket lelték egy apró isteni részből, elfelejtve, hogy a teljes egészet kellene szeretniük. Oane már nem volt közöttük, hogy vezesse őket, ő, ki az egyetlen volt, aki igazán megértette a Mindenekfelett lévő szeretetét. S most, a vezetőjük nélkül, az emberek nem voltak képesek különbséget tenni az erény és a bűn között.
Néhányukról lerítt, hogy többet evett, semmint éhsége csillapítására szüksége lett volna, s ez az élvezet az idők során egyre csak nőtt. A gyümölcsök édesebb íze, a hús zamata és az alkohol mámora átvette a hatalmat az élet egyszerűbb örömeitől. Már egy cseppet sem voltak képesek a virágok selymes illatának és a táj szépségeinek élvezetére. Eljutottak arra a pontra, hogy a saját munkájuk által megtermelt gyümölcsök sem elegek már a vágyaik kielégítésére.
Ezen a ponton a kapzsiság áttörte a kötelékeket melyek összekötötték a férfiakat és a nőket. Mindegyikük megtartotta a saját munkája gyümölcseit és elutasította a megosztás lehetőségét. Az erős többet termelt, többet evett, többet ivott, és egyre erősebb lett. A gyöngék kevesebbet termeltek, kevesebbet ettek, kevesebbet ittak és egyre csak gyöngültek. A férfiak és nők közössége megoszlott, ennek oka a mértéktelen vágy volt az anyagi tárgyak után, ami végül a fösvénységhez vezetett.
Aztán, a férfiakban és nőkben kibontakozott a büszkeség. A erős kezdte megvetni a gyengéket, kik nem voltak képesek úgy táplálkozni, ahogy szerettek volna. Mint a Névnélküli Teremtmény, az emberek is úgy gondolták, hogy az erős szerepe uralni a gyengét. A Névnélküli Teremtmény úgy látta, hogy bosszúja ideje elérkezett. Ő tovább ment a sötétségben és elérte azokat, kiket megvetettek. Megkérdezte tőlük: „Miért engednétek meg másoknak, hogy így bánjanak veletek? Mit tennétek azért, hogy felcseréljétek ezeket a szerepeket?”
És a gyenge kezdte irigyelni az erőset. Az erős, meg volt elégedve a helyzetével, s nem vette észre, hogy a gyengék csodálkoznak azon, hogy ők miért kevésbé megajándékozottak, mint az erősek. A Névnélküli Teremtmény örömben úszott, mert érezte, hogy eljötte az ő dícsőségnek órája. Suttogott a gyengék fülébe és felszította a vágyukat. Düh villámlott a gyenge szívében, mely belőlről lázadt az igazságtalanság ellen. Megkérdezte őket, hogy miért határolják el ezt az érzést a lelkükben és miért nem fejezik ki inkább?
Akkor, a férfi és nő megütötte testvéreit. Kést és fejszét ragadva a kezükbe, mindegyikük ütötte a másikat az erőszak és pusztítás viharában. Ők épp csak felfedezték a háborut, mely elérte a tetőpontját mikor mindegyikük elkezdte felégetni mások házát, és letarolni mások földjét.. A Névnélküli Teremtmény újra közel ment azokhoz, kik hallgattak rá és azt mondta nekük, hogy az erőszak és gyülölet mátol fogva lehetővé teszik számukra, hogy uralkodjanak a szomszédaik felett.
A férfi elvette a nőt és a nő elvette a férfit. Az erős kihasználta a gyengét és a gyenge szenvedett az erős által. Minden egymáshoz kötödött a szemérmetlen roham és erőszak állatias tivornyájában. A testek kavarodásában visszatükröződtek az égő házak lángjai. Az ételt felzabálták és az italt bevedelték. A suttogások bátorították a trágár gesztusokat. Egy igazi bűntivornyára került sor. S egy gondolat sem szólt már Isten szeretetéről.
Fordította: Antraversata
|
_________________
|
|
| Revenir en haut de page |
|
|
Ignius
Inscrit le: 17 Nov 2010
Messages: 3429
Localisation: Catalunya
|
| Posté le: Ven Déc 23, 2011 9:45 pm Sujet du message: |
|
|
| Citation: |
Előtörténet
V. fejezet - «A Bűnök Királya»
Ez eltartott hetekig, majd hónapokig. Az emberi bűnnek többé nem voltak korlátai. Ezzel egy időben, nem volt semmiféle törekvés a munka irányába. Erőszak és illetlen támadás volt a napi kenyerük. A magtárak le voltak rombolva és mindenki harcolt a megmaradt ételért. Ők nem akartak semmi mást jobban, mint feladni a vágyaikat az anyagi dolgokért cserébe.
Mindegyikük óvatos volt a másikkal. A legkisebb ürügy is elegendő volt ahhoz, hogy elíndítson egy erőszak hullámot. Mikor valaki, a kapzsiság által vezényelve, irigyelte az ételt melyet más birtokolt, és megpróbálta ellopni magának, a másik, fösvénységgel telve, erőszakkal válaszolt. Senki nem ejtett ki már szavakat, melyek ne lettek volna fenyegetőek vagy sértők.
A férfiak és nők nem csodálták már a csillagokat. A bűn vált életük urává. Elfeledték már teljesen Isten létezését és nem éreztek többé az Ő szeretetét. Többé nem kedveltek már semmi egyebet, mint a bűnök egészségtelen gyönyöröreit. S Oane nélkül, ki emlékeztethette volna őket, az erény elfeledtetett, és magas talapzaton állt gyűlöletes életükben.
Az egyedüli külső érintkezés, az az emberek, és az Isten által meg nem nevezett teremtmény között zajlott. Ő boldogságban úszott, s arra gondolt, hogy végre sikeresen bebizonyította a Magasságosnak, hogy az ő válasza volt a helyes, és Oane válasza volt a hamis. Miszerint, az erősnek uralnia kell a gyengét, s a gyengéknek pedig engedelmeskedniük kell örökké. Megtagadta a szeretet erejét és gyűlölte Oanet hitének tisztasága miatt.
Csak ő emlékezett már arra, hogy Oane város közepén van eltemetve eltemetve. Ellenszegülésében, odament a sírjához, felfedte a sírkövet. Kiásta Oane testét s egy egész éjen át táncolt, taposva mindvégig testén, és örömmel telve énekelve, hogy sikerült tönkretennie munkáját. Körülötte a teljes város lángokban hevert, ahogy az emberek harcoltak, erőszakoskodtak, öngyilkosságot követtek el és kölcsönösen megkínoztattak. Győzelmének órája elérkezett.
Lement a bányákba, hogy megszerezze ami koronájának kovácsolásához szükséges, mint a Teremtés urának. Ez a korona aranyból, ezüstből, gyémántból, rubintból, smaragdból és megannyi értékes nemesfémből készült. Súlya büszkeséget és gyűlöletet sugárzott a férfiak és nők felé, kiket a lénynek sikerült megrontania. Csak ő volt egyedül, aki az ég felé emelte tekintetét, hogy győzelmének mosolyát Istenre villantsa, akitől tévedésének elismerését várta.
Isten arra vágyott, hogy megleckéztesse ezeket az embereket, akik hűtlenül elhagyták őt. Az ég elsötétült a közösség felett és erős szelek kezdtek fújni. Ezt mondta nekik: „Habár Én szeretetemet adtam nektek, ti elfordultatok Tőlem, inkább hallgatván arra a teremtményre, kit én meg sem neveztem. Ti inkább átadtátok magatokat az anyagi élvezeteknek, semmint nekem viszonozzátok a kegyelmet.”
És hozzátette: „Én teremtettem nektek egy helyet, mit Pokolnak hívnak, s elhelyeztem a Holdon, ahol a legrosszabbak közületek megismerhetik az örökké tartó kínzást, így bűntetvén őket bűneikért. Hét napon belül, a városotokat felemésztik a lángok. S kik ott maradnak, átkerülnek örökre a Pokolba. Akárhogyis, Én nagylelkű vagyok, és közületek azok, akik képesek lesznek bűnbánatot tanúsítani, átkerülnek az örökké való dicsőségbe, a Mennyek Országába.
Fordította: Antraversata
|
_________________
|
|
| Revenir en haut de page |
|
|
Ignius
Inscrit le: 17 Nov 2010
Messages: 3429
Localisation: Catalunya
|
| Posté le: Ven Déc 23, 2011 9:46 pm Sujet du message: |
|
|
| Citation: |
Előtörténet
VI. fejezet - «Büntetés»
Az emberek bűnbe estek, és Isten elhatározta, hogy megbünteti őket. De legtöbben közülük meg sem értették, hogy ez legfőképpen az ő hibájuk, mert bűneik miatt elhanyagolták magukat. Oly sok gyönyört találtak az életben, hogy még a gondolatától is féltek bármilyen büntetésnek vagy nélkülözésnek. Sokan úgy határoztak, hogy elmenekülnek Oanylone átkozott városából. Azonban a Névnélküli Teremtmény talált hét olyan embert, kinek a bűnök utáni vágya mindenek feletti volt, hogy olyanok voltak, mintha a bűn maga testesült volna meg.
Asmodeust a kapzsiság, Azazelt a lustaság, Belialt a gőg, Lucifert a fásultság, Beelzebubot a fösvénység, Leviathant a harag és Sátánt az irigység árasztotta el. A tanácsadóival együtt, a Névnélküli Teremtmény felkelést szított isten ellen, azt prédikálva az embereknek, hogy Istent csakis a féltékenység vezette azon döntésében, miszerint megbünteti őket. S hozzátették, hogy Isten már gyenge, és sosem lesz képes büntetését végrehajtani. Az emberek közül jó néhányan érdeklődéssel hallgatták a prédikációt.
De másik hét ember megértette, miféle hibákat követtek el. Az ők neveik a következőek voltak: Gábriel, György, Mihály, Uriel, Galadrielle, Selaphiel és Ráfáel. Ők alázatosságról prédikáltak, kijelentve azt is, hogy a büntetést elfogadni szükséges, azért, hogy sikeresen megszabaduljanak bűneiktől. Mindegyikük beszéde egy-egy erényről tanuskodott, melyet saját maguk testesítettek meg. Gábriel a mértékletesség, György a barátság, Mihály az igazság, Uriel a nagylelkűség, Galadrielle a társalgások, Selaphiel az örömök, és Raphael a meggyűződések figyelőjévé vált. Csupán egy maroknyi embert érdekeltek szavaik, de mindenikük őszinte hitének ereje egyenként felért száz bűnösével.
Az elkövetkező hat nap rettenetes volt, villámok cikáztak az égbolton, s mennydörgés rázta meg a gyengék akaratát. Rengeteg ember menekült el a városból. Csupán a legfertelmesebbek maradtak, kik a hét megtestesült bűn prédikációit hallgatták, s a legerényesebbek, kik hittek a hét megtestesült erkölcsi tisztaságban, de elfogadták Isten büntetését. Még a Névnélküli Teremtmény is megfontoltan elmenekült, hátrahagyva a hét megrontottat, hogy őrületükben továbbítsák becsvágyait.
A hetedik nap, az Isteni igazságszolgáltatás jeleként, óriási természeti katasztrófába torkollott. Fülsüketítő remegés kíséretében a föld megnyílott a városban maradottak lábai alatt. Magas lángok falták fel őket. Az épületek összedöltek, kőeső hullott lakosaikra, és a lángok felemésztettek mindent. Hamarosan, a teljes várost elnyelte a föld belseje, szikrányi nyomot se hagyva hátra, ami egykori létezésére emlékeztethetne.
Isten megbüntette a hét megtestesült bűnt. A Holdra vetette őket, hol örök kárhozat várt rájuk, s a Démonok Hercegeinek lettek elnevezve. Kik rájuk hallgattak, ugyanezt a sorsot kapták, s várták démoni címüket. A bűnök szeretete, és Isten iránti gyűlöletük tovább növekedett az évszázadok során, és egyre több és több egészségtelen örömet vettek magukhoz. Lassacskán már testükből is kisugárzott sötét és elkárhozott szívük képe.
Azonban Isten látta a hét tiszta lelket, és azokat kik őket követték, s ez szolgált számára bizonyságul, hogy az emberek képesek bűnbánatot és alázatosságot tanusítani. Felemelte őket a fényre, és örök boldogsággal jutalmazta meg őket a Paradicsomban. A hét tiszta lelket elnevezte Arkangyaloknak, s tanítványaikat angyaloknak. Az ő feladatuk lett, hogy támogassák a Magasságost, amikor szükség lesz az emberiség megsegítésre abban, hogy legyőzzék azokat a vágyakat, amelyeket az Isten által meg nem nevezett teremtmény sugall nekik.
Fordította: Antraversata
|
_________________
|
|
| Revenir en haut de page |
|
|
Ignius
Inscrit le: 17 Nov 2010
Messages: 3429
Localisation: Catalunya
|
| Posté le: Ven Déc 23, 2011 9:47 pm Sujet du message: |
|
|
| Citation: |
Előtörténet
VII. fejezet - «Kivonulás»
Oanylone egész városát beborították a Világ romjai, melyeket elnyeltek a lángok. Isten sót szórt szét a földeken, hogy megtisztítsa a bűntől a város maradványait, hogy ezentúl élet ne telepedhessen le és ne növekedhessen. A szent természeti csapás ereje porral lepte be az eget, több mérföldön keresztül. A menekülő csoportok megduplázták sebességüket, hogy megmeneküljenek a katasztrófától, hátrahagyva régi életük legapróbb maradványát is. A legtöbben hangosan sírtak, mert igazságtalannak találtak a történő dolgokat. Elválasztva Istentől és az Ő szeretetétől, nem értették az Ő szent döntésének helyességét.
Néhányan megérkeztek a tengerhez. Fát vágtak és csónakokat készítettek. Sok időbe telt befejezni ezen építkezéseket. Hiszen, már elszoktak a kemény munkától, ezért nagy fájdalommal járt, hogy újra dolgozniuk kellett. Több időt töltöttek a tengerparton heverészve, mint az élelem keresésével vagy a hajók építésével. De a hömpölygő porfelfők folyamatosan emlékeztették őket, hogy dolgozniuk is kell. Lassan-lassan újra örömüket lelték az erőfeszítésekben, s bár már nem éltek erényesen, a megalázott csoportjuk már nem ismerte azon bűnöket, melyeket Oanyloneban gyakoroltak.
Mikor a csónakok készen lettek, útnak indultak, hogy felfedezzék a világot, átszelve a tengereket, és kikötve azokon a helyeken, melyek kedvezőnek tűntek számukra. Más menekültek tovább rohantak a földrészen a természeti csapás elől fútva. Átszeltek megannyi erdőt, mocsarat, folyót, völgyet, dombot, hegyet, szakadékot, gleccsert és síkságot. Bárhányszor találtak egy megfelelő helyet, egy csoport leszakadt a többiektől és várost alapítottak.
Így, lassanként benépesítették a teljes világot, mindenhol egy kis falut létesítve, ahová csak érkeztek. Minden város megalapította a politikai rendszerét. Vezetőket választottak, aki a közösségi javakkal gazdálkodott. A vezető őröket nevezett ki, akik a törvények betartásáról gondoskodtak. Annak érdekében, hogy ezt a kezdeti hierarchiát pénzügyileg is fenn tudják tartani, aranyat és ezüstöt bányászták, megolvasztották és pénzt gyártottak. Ez a megoldás elősegítette a városok közötti kereskedelmet.
Legfőképpen az vált elérhetőve, hogy a városok egymás között is üzletelhettek javaikkal. Azonban ezek az üzletek gazdagítottak egyeseket, míg másokat szegényítettek. A városok egyre jobban vetélkedtek egymással a javak feletti uralomért. Amit nem tudtak hivatalos úton beszerezni, azt megpróbálták elvenni erővel. Így, minden város létrehozta saját katonaságát, kiképezte zsoldosait, annak érdekében, hogy a közösség és a vezetők érdekeiért harcba szálljanak.
Aztán Isten úgy döntött, hogy megengedi számukra, hogy elsajátíthassák a barátságot, s ezáltal megszűntessék egymás öldöklését. Az egynyelvűséget a többnyelvűségre cserélte fel. Így az emberek többé már nem értették a másik városban beszélt nyelvet. A Magasságos ekkor engedélyezte, hogy megtanulhassanak más nyelveket is beszélni. Ehhez a tanulási folyamathoz arra volt szűkségük, hogy megnyíljanak egymás kulturája irányába. Így az emberek már kevésbé voltak hajlamosak azokkal harcolni, akiknek nyelvét ők maguk is beszélték.
Fordította: Antraversata
|
_________________
|
|
| Revenir en haut de page |
|
|
Ignius
Inscrit le: 17 Nov 2010
Messages: 3429
Localisation: Catalunya
|
| Posté le: Ven Déc 23, 2011 9:47 pm Sujet du message: |
|
|
| Citation: |
Előtörténet
VIII. fejezet - «Pogányság»
Az emberek csoportjai, kik elmenekültek Oanylone városából, szétszórodtak és benépesítették a Földet. Leszármazottjaik városokat alapítottak, kormányokat hoztak létre, és feltalálták a pénzt, mely lehetővé tette a kereskedelmet. De ugyanakkor feltalálták a háborut, és képesek voltak egymást bátorítani, hogy harcolás helyett inkább tanulással törödjenek. Isten az egynyelvűséget többnyelvűséggel cserélte fel.
Az emberek között, egy csoport jött létre, kik az isteni valóságosságot kutatták. Ugyanakkor ez a csoport is tagadta Isten létét, éppen úgy, mint az emberiség többi része. Az emberek többé már nem érezték Isten tiszta szeretetét, mert eltávolodtak tőle. Keresték az élet értelmét, miközben a válasz már megadatott számunkra. De nem voltak képesek tovább Istenre hallgatni, és süketek maradtak az Ő szeretete iránt.
A csoport eldöntötte, hogy minden dologban, elemben ami körülveszi a férfiakat és nőket, lakozik egy lélek, melynek ereje meghaladja értelmük szintjét. Ezek a nélkülözhetetlen lelkek emberfeletti képességekkel rendelkeznek. Számos egyéniségi tulajdonsággalvoltak felruházva, és sosem féltek összemérni erejüket, hogy egymásnak bizonyítsák ki az erősebb.
Mivel már nem hordoztak Isten szeretetét szívükben, kitaláltak számos hamis istent maguknak. Mint ahogy az égbolt körülveszi a Földet és fénnyel borítja be, így az ég istenét kinevezték szentségeik királyának. Villámai hamar híresek lettek és minden ember megtanulta félni őket. Mivel az emberiség már nem ismerte az erényt, isteneik ugyan olyan erkölcstelenek voltak, mint ők maguk. Az istenek királya átváltozhatott aranyfelhővé, hogy a hercegnőkkel gyakorolhassa a kéjelgés bűnét.
Hogy isteneik előtt tisztelegjenek, az emberek épületeket emeltek és „templomoknak” nevezték el azokat. Azokat, akik a pogány prédikátorok szerepét öltötték magukra, "papok"-nak nevezték. Segítségért könyörgtek isteneikhez, és cserébe állati áldozatokat mutattak be. Hiába tanította Isten Oanen keresztül arra az embereket, hogy minden élőlényt tisztelni kell, a pogányok megtagadták ezt.
Azonban új isteneiket sem szerették. Csupán arra használták őket, hogy elfogadják adományaikat, cserébe az áldozatokért. Kétségkívül, a pogányok tisztelték isteneiket, de inkább félelemből, mint szeretetből. Több város egyesült királyságban, s vezetőként királyt választottak. A királyok pogány papokat hívtak, hogy isteneiket segítségül hívják, s a hamis papok abban hittek, hogy a városok jövőjét állati belsőségekből olvashatják ki.
Azonban a férfiak és nők szívében továbbra is óriási űr tátongott. Hiányoltak azt, amiért teremtve lettek. Hiányzott nekik az a szeretet, amit Isten akart nekik adni, és az, amit Isten várt szeretetéért cserébe. És ekkor Isten úgy döntött, elérkezett az idő, hogy emlékeztesse teremtményét valódi céljára. Talált egy gyermeket Stagirus városában, akinek megtanította az Isten Igéjét, hogy felnőttként a férfi megtalálhassa az erény útját. E gyermek neve Arisztotelész volt.
Fordította: Antraversata
|
_________________
|
|
| Revenir en haut de page |
|
|
|
|
Vous ne pouvez pas poster de nouveaux sujets dans ce forum
Vous ne pouvez pas répondre aux sujets dans ce forum
Vous ne pouvez pas éditer vos messages dans ce forum
Vous ne pouvez pas supprimer vos messages dans ce forum
Vous ne pouvez pas voter dans les sondages de ce forum
|
|
FAQ
Rechercher
Liste des Membres
Groupes d'utilisateurs
S'enregistrer
Profil
Se connecter pour vérifier ses messages privés
Connexion
