L'Eglise Aristotelicienne Romaine The Roman and Aristotelic Church Index du Forum L'Eglise Aristotelicienne Romaine The Roman and Aristotelic Church
Forum RP de l'Eglise Aristotelicienne du jeu en ligne RR
Forum RP for the Aristotelic Church of the RK online game
 
Lien fonctionnel : Le DogmeLien fonctionnel : Le Droit Canon
 FAQFAQ   RechercherRechercher   Liste des MembresListe des Membres   Groupes d'utilisateursGroupes d'utilisateurs   S'enregistrerS'enregistrer 
 ProfilProfil   Se connecter pour vérifier ses messages privésSe connecter pour vérifier ses messages privés   ConnexionConnexion 

Harmadik fejezet: A Lélek

 
Poster un nouveau sujet   Répondre au sujet    L'Eglise Aristotelicienne Romaine The Roman and Aristotelic Church Index du Forum -> La Bibliothčque Romaine - The Roman Library - Die Römische Bibliothek - La Biblioteca Romana -> Le Dogme - The Dogma
Voir le sujet précédent :: Voir le sujet suivant  
Auteur Message
Policarpo



Inscrit le: 16 Avr 2013
Messages: 1340

MessagePosté le: Dim Déc 09, 2018 1:21 am    Sujet du message: Harmadik fejezet: A Lélek Répondre en citant

Citation:


III. fejezet - Párbeszéd a lélekről. I. rész - Amelyben Arisztotelész és Epimanos megállapítja, hogy az embernek kell hogy legyen lelke, ellentétben az állatokkal.

    Néhány hónapig Arisztotelész és családja a makedón fővárosban, Péllában éltek. Az apját, Nicomakhoszt éppen kinevezték a makedón király, II. Amintasz személyi orvosává. Arisztotelész egyre bölcsebb lett felvilágosult oktatója irányítása alatt. Egy napon amikor Arisztotelész visszatért a palaisztrából, leült egy szökőkútnál apja házának udvarában és megkérdezte tanárát:

    Arisztotelész: - "Mester, milyen csodálatos már, hogy az ember képes gondolkozni, míg az állatok csak léteznek?"

    A tanára, Epimanos, így válaszolt:

    Epimanos: - "Ki mondhatja el, hogy olvassa a természet könyvét és megismeri az istenek titkait? Arisztotelész, azt mondom neked, nem tudhatjuk az állatok gondolkodnak-e. Az ember gondolkodik, ez biztos. Azonban az állatok? Olvasunk a gondolataikban?"

    Arisztotelész: - "Nem értesz egyet azzal, nemes mester, hogy az ember örökké keresi az újdonságot?"

    Epimanos: - "De, igen, az biztos, hogy ritkán látni olyan embert, aki meg van elégedve azzal, amije van és amit tud."

    Arisztotelész: - "Sajnos, igen ez nagyon ritka, és gyakran gondolok arra, hogy jobb lenne az embernek az ősiek egyszerű életét élni. Az emberek szüntelenül az új ismereteket keresik. De mondd meg nekem nemes Epimanos, az ember ezen küldetése nem a lelkének és az intelligenciájának legegyértelműbb bizonyítéka?

    Epimanos: - "Tudom, mit akarsz mondani: ha az ember nem keresne szüntelenül, ez azt jelentené, hogy megelégszik azzal, amije van, hogy nem újít, nem is gondolkozik. Valójában az emberi kíváncsiság garantálja a lelkének a létezését."

    Arisztotelész: - Valóban erre gondoltam. Látom, megértesz. De folytassuk egy kicsit. Van egy gyönyörű kutyád, ha jól tudom? Egy agár?"

    Epimanos: - "Igen, királyunktól kapott ajándék a kelta hódítók elleni utolsó háborúban tett szolgálataimért. Nagyon hozzám nőtt."

    Arisztotelész: - "Megértelek. Hogyan neveled a kutyádat?"

    Epimanos: -" Ez nagyon egyszerű: Ha azt akarom, hogy csináljon valamit, és helyesen csinálja, megjutalmazom. Ha rosszul csinálja, megbüntetem egy kicsit."

    Arisztotelész: - "Tökéletes! Ha felnőtt, mindig azt fogja tenni, amit tanítottál neki, nem? Megértette, hogyha nem azt teszi, amit kérsz tőle, nem fog jutalmat kapni."

    Epimanos: - "Valóban. De nem látom, hogy hova tart a beszélgetésünk."

    Arisztotelész: - "Mesterem: ez a kutya olyan nemes és jól képzett, hogy csak a te tanításod szerint cselekszik. Nem tesz semmit saját kezdeményezéséből és az egyszer már kiképzett kutya nem tud megváltozni. Nem értesz egyet?"

    Epimanos: - "Igaz, hogy a változáshoz újra kellene képezni, és büntetni olyanért, amiért régebben jutalmat kapott. És a szegény kutya megőrülne. Ez szörnyű lenne."

    Arisztotelész: - "Igen. De mi nem azt mondtuk, hogy az ember kíváncsisága és az a képessége, hogy új dolgokat fedezzen fel az, ami azt bizonyítja, hogy lelke van?"

    Epimanos: - "Valóban azt mondtuk. És ha követni tudlak, ez azt jelentené, hogy az állatoknak, mint az én kutyám is, amelyek nem képesek változtatni saját viselkedésükön maguktól, nincs olyan lelke, mint az embereknek."

    Arisztotelész: - "Pontosan! Tehát megállapítható, hogy különbség van az ember és az állatok között. De mi az? Te tudod?"

    Epimanos: - "Nem, nem vagyok tisztában vele. Akarod, hogy együtt találjunk választ minderre?"

    Arisztotelész: - "Örömmel! Azonban nem most, mert látom, hogy apám éppen visszatér a királyi udvarból és sietek meghallgatni a palota híreit. Minden jót! "

    Epimanos: - "Neked is, zseniális tanítványom!"

_________________
His Excellency the Most Reverend Monsignor Prof. Dr. theol. Policarpo von Wittelsbach
Bishop Emeritus of Regensburg
Archabbot Emeritus of the Abbey of Heiligenbronn
German archivist for the Roman registers of Sacraments
Revenir en haut de page
Voir le profil de l'utilisateur Envoyer un message privé
Montrer les messages depuis:   
Poster un nouveau sujet   Répondre au sujet    L'Eglise Aristotelicienne Romaine The Roman and Aristotelic Church Index du Forum -> La Bibliothčque Romaine - The Roman Library - Die Römische Bibliothek - La Biblioteca Romana -> Le Dogme - The Dogma Toutes les heures sont au format GMT + 2 Heures
Page 1 sur 1

 
Sauter vers:  
Vous ne pouvez pas poster de nouveaux sujets dans ce forum
Vous ne pouvez pas répondre aux sujets dans ce forum
Vous ne pouvez pas éditer vos messages dans ce forum
Vous ne pouvez pas supprimer vos messages dans ce forum
Vous ne pouvez pas voter dans les sondages de ce forum


Powered by phpBB © 2001, 2005 phpBB Group
Traduction par : phpBB-fr.com