L'Eglise Aristotelicienne Romaine The Roman and Aristotelic Church Index du Forum L'Eglise Aristotelicienne Romaine The Roman and Aristotelic Church
Forum RP de l'Eglise Aristotelicienne du jeu en ligne RR
Forum RP for the Aristotelic Church of the RK online game
 
Lien fonctionnel : Le DogmeLien fonctionnel : Le Droit Canon
 FAQFAQ   RechercherRechercher   Liste des MembresListe des Membres   Groupes d'utilisateursGroupes d'utilisateurs   S'enregistrerS'enregistrer 
 ProfilProfil   Se connecter pour vérifier ses messages privésSe connecter pour vérifier ses messages privés   ConnexionConnexion 

[Magyar]- Erények Könyve: A Teremtés

 
Poster un nouveau sujet   Ce sujet est verrouillé; vous ne pouvez pas éditer les messages ou faire de réponses.    L'Eglise Aristotelicienne Romaine The Roman and Aristotelic Church Index du Forum -> La Bibliothčque Romaine - The Roman Library - Die Römische Bibliothek - La Biblioteca Romana -> Le Dogme - The Dogma
Voir le sujet précédent :: Voir le sujet suivant  
Auteur Message
Ignius



Inscrit le: 17 Nov 2010
Messages: 3431
Localisation: Catalunya

MessagePosté le: Ven Déc 23, 2011 9:29 pm    Sujet du message: [Magyar]- Erények Könyve: A Teremtés Répondre en citant


_________________


Derničre édition par Ignius le Ven Déc 23, 2011 9:36 pm; édité 2 fois
Revenir en haut de page
Voir le profil de l'utilisateur Envoyer un message privé Envoyer un e-mail
Ignius



Inscrit le: 17 Nov 2010
Messages: 3431
Localisation: Catalunya

MessagePosté le: Ven Déc 23, 2011 9:29 pm    Sujet du message: Répondre en citant

Citation:




    A Teremtés
    I. fejezet - « Az Univerzum »



    Kezdetben csak Isten volt.

    Nem volt se anyag, se energia, sem mozgás. Még az üresség sem létezett, mely elválasztja a világot a csillagoktól, mert az üresség is valami. Semmi. Még a valami hiánya sem létezett, mert ha valaki azt mondja, hogy hiányzik valami, akkor már tudatában vagyunk annak a lehetőségnek, hogy az a valami létezik. A semmi az, amikor a létezés gondolata is lehetetlen. Istent kivéve.

    De Isten minden felett áll, a semmi felett is. Neki nincs kezdete, se vége. Ő a Végtelen és az Örök. Ő a Tökéletesség, mely nem ragadható meg, nem tehet senki ellene, és senki se akadályozhatja cselekedeteiben. Számára elég egy gondolat, hogy a Semmiből Létezőt hozzon létre, egy másik gondolat elég, hogy a Létezőt Semmivé tegye. Így minden lehetséges a számára és minden neki köszönheti a létezését.

    Isten az Ősanyag, amelyből minden teremtetett. Anyag, energia, mozgás, idő mind belőle állnak. Minden ami létezik, beleértve a semmit is, hozzá tartozott kezdet óta. Ő minden Teremtője is. Ő teremt minden létezőt, formát és tartalmat adva nekik. Végül Ő a Leghatalmasabb, mert ő minden dolog létezésének oka, még a semmit is beleértve.

    Isten mindent tud, mert a tudás is hozzá tartozik, Ő teremtette és Ő a létezésének oka. Így Isten Mindentudó. Ő mindenhol jelen van, hiszen ahová bárki eljutni képes, mindig benne találja magát. Isten így mindenütt jelenlévő. Végül, Ő mindenhol cselekedhet, mert mindenhol jelen van, mindent tud, semmi és semmilyen hiánya a valaminek sem tudja őt megakadályozni, hogy cselekedjen.

    Isten gondolt egyet, és egy kis pont tűnt fel. Így, ennek az egyetlen kis pontnak a teremtésével, Isten egyszerre teremtett és űzte el a Semmit. Onnantól fogva létrehozta a Létezést és az ürességet, de a semmiből többet nem. Isten "Univerzumnak" nevezte el ezt a kis pontot, számtalan kis csillagot robbantott bele, melyek benépesítették az ürességet. Attól fogva soha nem szűntek meg ragyogni a mennyei égbolton.

    Ezután az Isten megteremtette a két mozgást: a nehéz dolgok lefele mentek és a könnyű dolgok felfelé. Megteremtette a négy alapelemet is. A legnehezebb volt a föld. Aztán a víz, a levegő és a tűz következett. Súlyosságuk sorrendjében helyezte el őket. A föld volt így középen. Ezt takarta be a víz, melyet a levegő vett körül. Végül az elemek legkönnyebbike a tűz fedte be az egészet.

    Ezt az anyagi labdát nevezte el az Isten "Világnak". Hogy mozgást hozzon létre, Isten elkezdte felbontani az elemek sorrendjét. Tüzet helyezett a föld közepébe, és vizet az égre, a levegő fölé. Az elemek mozogtak, váltogatva a rendet és a rendetlenséget, rendszeresen rendet hozva a rendetlenségbe. Isten élvezte nézni, hogyan reagált a teremtménye a gravitáció rendjének törvényére.

    Fordította: Lior_asteras

_________________
Revenir en haut de page
Voir le profil de l'utilisateur Envoyer un message privé Envoyer un e-mail
Ignius



Inscrit le: 17 Nov 2010
Messages: 3431
Localisation: Catalunya

MessagePosté le: Ven Déc 23, 2011 9:31 pm    Sujet du message: Répondre en citant

Citation:




    A Teremtés
    II. fejezet - « Az Élet »



    Isten tökéletes volt, de a teremtménye tökéletlen. Ő tudattal rendelkezett, de a teremtménye nem gondolkodott. Ő azt csinálta, amit Ő választott, a teremtménye csak alkalmazkodott a körülményekhez. Ő képes volt teremteni, de a teremtménye csak annyit tett, ami a túléléséhez volt szükséges. Szeretni akarta a teremtményét és hogy az viszontszeresse Őt, de a teremtmény képtelen volt szeretni.

    Isten összegyűjtötte a szeretetet, ami benne volt. Lélekké formálta, melyet nem lehetett megérinteni, vagy látni, vagy érzékelni, vagy megízlelni, vagy hallani, mert különbözött az anyagtól. A lélek tartalmazta az Intelligenciát, mely az értelemből és az érzelmekből állt. Isten még többet helyezett bele magából: a döntés és az érzés képességét. Isten összekötötte az anyagot a lélekkel, mivel ez utóbbi képes volt harmóniában létezni a világgal, és az egészet elnevezte Életnek.

    De az élet tökéletlen volt. Bár Isten teremtette és Őt tartalmazta, mégsem ő volt egészében. A döntés képessége csak részleges volt, mert a tudása és a tudás képessége nem volt végtelen. Az érzelmi képessége anyagi mivolta miatt csonka volt: közömbös és személytelen. De Isten szeretni akarta az életet és azt akarta, hogy az élet viszontszeresse Őt.

    Annak érdekében, hogy Isten és az élet kölcsönösen szeressék egymást, szükséges volt, hogy ez utóbbi folyamatosan törekedjen az isteni tökéletességre. Mivel az élet képtelen volt, hogy kiegyenlítse ezt a tökéletességet, a Leghatalmasabb megalkotta a harmadik mozgást: a magasabb dolgok Isten felé indultak. Így az anyag, melyből az élet állt, nehézsége miatt a világhoz tartozott és lefelé ment. De mivel lélekből is állt, amely egy magas dolog, folyamatosan törekedett az isteni tökéletességre.

    És a világon, az élet számos formát öltött, a legkisebbtől a legnagyobbakig. A növények a a csillagok fényével töltötték meg magukat, és befedték a világot egy zöld réteggel. Az állatok kószáltak vagy lebegtek a növények között. Miközben Isten mozdulatlannak látszott, az élet folyamatosan mozgásban volt. Valóban, Isten örökkévalósága miatt, nem volt alávetve ennek az örökös mozgásnak, mint az élet, mely nem hagyhatta azt abba. Így Isten mozdulatlannak tűnt. De ez a szakadatlan cselekvés volt az, amelyet Isten a legjobban kedvelt mind közül, mikor a teremtését figyelte.

    De Isten nem így teremtette az élet mozgását, mint egy kifogyhatatlan erőforrást, így hogy folytatódjon, szükséges volt, hogy az állat megegye a növényt, a ragadozó elejtse az áldozatát, és hogy az állatok tetemei elrohadjanak és táplálják a növényeket. Így a halál az élet szerves része lett. Ám, hogy a halál ne tudja elpusztítani a teremtményeket, Isten minden fajt két nemre osztott, melyeket hímnek és nősténynek nevezett el. Mindkettő egyenlő volt és keresték egymást és egyesültek, hogy az életet örökítsék.

    Így Isten az életből megformálta az időt, amikor a halál legyőzi az életet, az élet a halált, és az utód követi szüleit. Ugyanígy az ég egyesült a vízzel, hogy lemenjen a földre és táplálja a folyókat, és a tűz elhagyja a vulkánokat hogy a föld összegyűjtse és táplálta a tüzet a belsejében. Az egész világ egyszerű volt az élet örökös mozgásában, ahol Isten mozdulatlannak tűnt, elkerülve az idő múlását.

    Fordította: Lior_asteras

_________________
Revenir en haut de page
Voir le profil de l'utilisateur Envoyer un message privé Envoyer un e-mail
Ignius



Inscrit le: 17 Nov 2010
Messages: 3431
Localisation: Catalunya

MessagePosté le: Ven Déc 23, 2011 9:31 pm    Sujet du message: Répondre en citant

Citation:




    A Teremtés
    III. fejezet - « A Teremtmények »


    A teremtmények egy csoportja, akik az életnek csak kis részét alkották, úgy döntöttek, hogy átutaznak a világon, hogy felfedezzenek más fajokat, állatokat és növényeket egyaránt. Mindnyájan vállukra vették a saját dolgaikat és útra keltek, azzal a tudásszomjjal, mely rávette őket erre a döntésre.

    Így vizsgálták a világot. Zöld dombokra és hatalmas hegyekre másztak fel. Szakadékokon keltek át, a folyókból ittak, és mezőkön pihentek meg. Mindent megízleltek, amit az élet kínált, leginkább a szépségeit és könnyűségét. Megkóstolták a gyümölcsöket és a mézet. Elbódultak a virágok illatától. Csodálták a sarki fényt és a szivárványokat.

    Isten az Ő tökéletességében az életet egy csodává tette, örömmé mindazok számára, akik meg tudták ízlelni. De nem minden teremtmény tudta megfelelő mértékben értékelni ezt az ajándékot. A kis csoport minden alkalommal meglepődött, amikor új fajokkal találkoztak. Minden csoport rendelkezett valami képességgel, amely egyedivé tette. A kis csoport csodálta, Isten milyen végtelenül változatos gazdagsággal látta el az életet. Minden új faj, amivel találkoztak, alkalmat kínált a teremtés tulajdonságainak csodálatára.

    Találkoztak tehenekkel, amik békésen legelésztek és tejüket a gyermekeiknek adták. Később elhaladtak egy búzamező mellett, mely lágyan ringatózott a szellőben, és keresztezték egy nyáj útját, telis-tele fehér puhaszőrű birkával, melyek békésen nézték őket. Folytatván útjukat a világban, hallották a madarak vidám dalát. Szemüket az égre emelve figyelték őket, ahogy keringtek a puha felhők alatt, ahol a nap csillaga megvilágította a kék eget.

    Megálltak, hogy zöldségeket kóstoljanak meg, mindenféle illatút, formájút és ízűt. Miközben ettek, hallottak vágtázó lovakat, sörényük lobogott a szélben. Később egy tóhoz értek és láttak halakat, amint játszottak és kergették egymást a vízben. Nem messze a parttól vert gyökeret egy erdő, benne hatalmas tölgyekkel, melyek nyújtózkodó ágai olyanok voltak, mint zöld szövetből készült gigantikus sátrak.

    Később egy kukoricaföldhöz értek, melynek a kalászai fürödtek a napfényben. Néhány táplálkozó sertés is volt ott. De ezek a teremtmények nem a változatosságukkal hívták fel magukra a kis csoport figyelmét, hanem inkább egy sokkal lehangolóbb közös megállapítás miatt.

    Valójában minden teremtmény úgy tekintett magára, mint Isten kedvencére. Mindegyik a saját különleges képességét hangsúlyozta, mint Isten kegyének okát. A tehenek felmagasztalták a borjaik számát, a birkák a gyapjújukat, a madarak a szárnyaikat, a lovak a sebességüket, a halak a tengerek, mint a legnagyobb terület feletti uralmukat, a tölgyek a páratlanul hosszú életüket, a kukorica, a gyümölcsök és a zöldségek a különböző ízeiket és illataikat, a sertések pedig az erejüket...

    Fordította: Lior_asteras

_________________
Revenir en haut de page
Voir le profil de l'utilisateur Envoyer un message privé Envoyer un e-mail
Ignius



Inscrit le: 17 Nov 2010
Messages: 3431
Localisation: Catalunya

MessagePosté le: Ven Déc 23, 2011 9:32 pm    Sujet du message: Répondre en citant

Citation:




    A Teremtés
    IV. fejezet - « A Kétely »



    A kis csoport úgy döntött, hogy megáll egy pillanatra. Egy zöld dombon telepedtek le, ahol gyönyörű virágok nőttek, melyek körül méhek szálltak, hogy nektárt gyűjtsenek. Egy finom szellő suhant tova, enyhén meghajlítva a füvet. A madarak énekeltek. A csillagok előjöttek, hogy megvilágítsák a teremtményeket, akik csomagjaikat lerakva, körbeültek. A hangulat nyomasztó volt, mert mindnyájan ugyanazon a kérdésen töprengtek.

    Minden fajnak, mellyel találkoztak, volt valami egyéni adottsága. A marhák, a lények, melyek békésen legelték a füvet, nagy családdal rendelkeztek. A birkáknak puha, vastag gyapjuk volt. A madarak szárnyai arra szolgáltak, hogy repülve átszeljék a világot. A lovak, nemes és tüzes állatok, a villám sebességével vágtatnak. A halak a hatalmas óceánok urai. A sertések erősek és vadak voltak.

    Még a növények is rendelkeztek egyedülálló tulajdonságokkal. A tölgyek hosszú életén csak a nagyságuk tett túl. A búza képes volt hatalmas mennyiségben szaporodni, és óriási területeket befedni. A kukoricacsövek duzzadtak az élettől. A gyümölcsöknek ott volt az édes ízük, a zöldségeknek az étvágygerjesztő illatuk. A kis csoportban lévők azt kérdezték magukban: Az ő fajuknak miért nincs semmilyen egyéni adottsága?

    Kétségkívül, a kis csoport teremtményei rendelkeztek kezekkel, de erejük nem ért fel a sertésével. Kétségkívül, volt lábuk, de nem tudtak olyan messze utazni, mint a madarak, vagy olyan gyorsan, mint a lovak. Kétségkívül, tudtak szaporodni, de nem olyan gyorsan, mint a tehenek vagy a búza. Kétségkívül, némelyiküknek volt szakálla, de ez enyhe vigaszt nyújtott a juhok sűrű gyapjával szemben.

    Kétségkívül élettel teliek és egészségesek voltak, de közel sem annyira, mint a kukorica, a gyümölcsök, vagy a zöldségek. A tölgyek életkorához és nagyságához pedig nem is merték önmagukat hasonlítani. Mindezen teremtmények, állatok és növények, komoly érvekkel rendelkeztek, melyeket hangoztattak is, hogy miért őket szereti jobban Isten. Az adottságaik egyediek voltak. Ezután a kis csoport is megpróbált találni egy adottságot, ami csak az ő fajukra volt jellemző.

    Ők felegyenesedve jártak. De milyen előnyük származott ebből? "Semmilyen" - válaszolták kórusban a csoport tagjai. Kezeikkel eszközöket készítettek, de ezek mennyiben helyettesítették a karmokat és más testrészeket? A gyomruk annyira gyenge volt, hogy meg kellett főzniük a húst, hogy meg tudják enni. Szemeik egyáltalán nem voltak olyan élesek, mint a macskáké vagy a baglyoké, így fényre volt szükségük a sötétben, hogy láthassanak. A szőrzetük nem volt túl vastag, így menedéket kellett keresniük, amikor esett, havazott, jégeső volt, vagy ha a szél erősen fújt.

    Miután számba vették ezeket a fájdalmas hátrányokat, a kis csoport teremtményei sírni kezdtek. Meg voltak győződve arról, hogy Isten nem szereti az ő fajuk, kigúnyolta őket, és ők az Ő Teremtésének söpredéke . Súlyos csend telepedett rájuk, miközben egymás szemébe nézve keresték a válaszokat a saját kérdéseikre. De a tekintetek nem hordozták magukban a választ. Csak könnyekkel voltak tele.

    De egy közülük távolabb maradt a csoporttól. A csillagokat nézte. A csoport minden tagja átnézett rajta, mert lélekben gyengének tartották. Gyakran válaszolta erre nekik, hogy „Boldogok a lélekben szegények”, de folytatni nem tudta. Azonban mindközül ő volt az egyetlen, aki azon gondolkozott, hogy vajon Isten mit kíván, ahelyett, hogy a sorsán siránkozott volna. Ezt az embert Oánnak hívták.


    Fordította: Lior_asteras

_________________
Revenir en haut de page
Voir le profil de l'utilisateur Envoyer un message privé Envoyer un e-mail
Ignius



Inscrit le: 17 Nov 2010
Messages: 3431
Localisation: Catalunya

MessagePosté le: Ven Déc 23, 2011 9:32 pm    Sujet du message: Répondre en citant

Citation:




    A Teremtés
    V. fejezet - « A Találkozás »



    Isten nézte a teremtmények kis csoportját, akik sírtak, ami meghatotta Őt. A teremtmények úgy érezték, Isten elhagyta őket, mert nem kaptak tőle semmilyen különleges képességet. Sőt, azt gondolták, gyűlöli őket, habár Isten minden egyes teremtményét egyformán szerette a tökéletes szeretettel. Ők Istenhez tartoztak, és gyűlölni őket annyit jelent, mintha egy részét gyűlölné. Isten teremtette az Univerzumot, az egész világot, az életet, hogy szerethesse őket, és Ő szerette.

    Eme szeretet által ajándékozta meg Isten minden teremtményét különleges képességekkel, hogy mind megtalálja a saját helyét a Teremtésben. De ez a pompás ajándék láthatatlan maradt a teremtmények ezen kis csoportja előtt. Ők az emberek voltak, akiket kétségek gyötörtek, és Isten szeretete láthatatlan maradt számukra. Könnyeik őszinték, de igazságtalanok voltak. Azt kérték csak, hogy Isten szeresse őket, de nem látták, hogy már a kezdetektől szereti őket.

    A többi teremtmény már tudatában volt, hogy milyen ajándékokat kaptak, de nem értették az okát. Mind azt gondolták, ők az egyetlenek, akiket Isten megjutalmazott. Néhányan azt hitték, hogy csak az erő és a hatalom Isten ajándéka. Mások is elkövették ezt a hibát. Azt hitték, csak ők kapták a gyorsaságot, a sok utódot, a hosszú életet, a gyapjút, a repülés képességét, vagy azt a helyet, amit Isten jelölt ki számukra. Egyedülinek tekintették magukat, akik Isten kegyeit élvezik, és azt hitték, hogy egyedüliek, akik Isten kedvencei.

    De az az ember, akit Oánnak neveztek, ő vitte magával a tehetségnek azt a szikráját, amit Isten az emberiségnek adott. Fokozatosan ébredt tudatára annak az igaz szeretetnek, amit Isten a Teremtésének adott. Kezdte megérteni, hogy Isten a Teremtésének minden elemét szereti, de még nem tudta, hogy miért. Idejét azzal töltötte, hogy a csillagokat vizsgálta, remélve, hogy megtalálja a Mindenhatót, de nem tudott semmit arról, hogy Isten mindenütt jelen van.

    Aztán Isten elérkezettnek látta az időt, hogy valódi helyet adjon az Univerzumban azoknak a teremtményeinek, akik megértették az élet valódi jelentését, a Szeretet. Azt gondolta, hogy teremtményeinek bizonyítaniuk kell azt a szeretetet, amelyet iránta éreznek. Ezért úgy döntött, egy helyre hívja össze az összes teremtményt, és megkérdezi őket, hogy mi az élet. Amit ezután velük tesz, az a válaszaiktól függ.

    Így, egyetlen Isteni gondolat által, a föld valamennyi teremtménye tudott isteni hívásáról. Késlekedés nélkül útnak indultak. Egy zöld kontinensen volt egy hatalmas zöld síkság. Ez volt a hely, ahol az egész világ találkozni készült, hallani az isteni kérdést. Ez volt a hely, ahol a világegyetem sorsát készültek eldönteni.

    Sok-sok évig tartott, míg az összes teremtmény összegyűlt. Nem mindegyik élte túl a hosszú utazást, de senki sem hátrált meg. Isten eltöltötte őket azzal az elfojthatatlan vággyal, hogy csatlakozzanak minden teremtmény nagy találkozójához. Átkeltek a legmélyebb tengereken, a legmagasabb hegyeken, túljutottak gleccsereken és sivatagokon, és leküzdöttek számos más nehézséget. Mindazonáltal tovább éltek, haltak, ettek, és nemzettek utódokat, de útjukat tovább folytatták.

    És végül elérkezett a sorsdöntő nap, amikor minden élő teremtmény összegyűlt.


    Fordította: Florencee

_________________
Revenir en haut de page
Voir le profil de l'utilisateur Envoyer un message privé Envoyer un e-mail
Ignius



Inscrit le: 17 Nov 2010
Messages: 3431
Localisation: Catalunya

MessagePosté le: Ven Déc 23, 2011 9:33 pm    Sujet du message: Répondre en citant

Citation:




    A Teremtés
    VI. fejezet - « A Kérdés »



    Ez volt a teremtményeknek az eddigi legnagyobb összejövetele.

    Milliárdnyian gyűltek össze ugyanazon a hatalmas síkságon. Összegyűltek, mellőzve minden ellenségeskedést. Farkasok vártak a juhok közelében, a kutyák a macskák mellett, a sasok az egerek, és az oroszlánok a gazellák mellett. Még a növények is megjelentek. Tölgyek, fenyőfák, nyárfák, olajbogyófák, almafák, datolya pálmafák és más egyéb fák alkották a valaha létező legnagyobb erdőt. A virágok, a zöldségek, a gyümölcsök, a búza és a kukorica is jelen volt. Az óriási síkság egy igazi szentéllyé vált minden élő számára, mert mindannyian türelmesen várták, hogy eljöjjön közéjük az Isten.

    Aztán mennydörgés kíséretében szétváltak a felhők, és egy halovány fény az űrből akkor megvilágította az eget. Nagy csend szállott az összegyűlt teremtményekre. A mennyei fénysugárból egy komoly és átható, de lágy és derűs hang hallatszott. A hang így szólt: „Halljatok engem, ti, akitet én teremtettem, mert én vagyok az Istenetek. Nélkülem nem léteznétek, és nekem tartoztok hűséggel.”

    Isten folytatta: „Közületek páran azt állítják, ők a kedvenceim, de soha ezidáig nem kivételeztem egyikőtökkel sem, és senkit a többi fölé nem helyeztem. De közeleg az idő, midőn ezen változtatni fogok. Eljön az idő, amikor választani fogok a teremtményeim közül. Eljön az idő, amikor egy fajt közületek így nevezek: "az Én gyermekeim". A döntéshez egyetlen kérdést fogok feltenni.”

    Azután Isten megkérdezte őket: „Nekem köszönhetően éltek, mert én alkottalak benneteket. Táplálkoztok, sokasodtok, és nevelitek utódaitokat. De nem tudjátok, hogy miért éltek. Szerintetek milyen célból adtam én nektek életet?”

    A teremtmények többsége nem tudott válaszolni. Egymásra tekintgettek, remélve, hogy találnak valakit a szomszédaik között, aki megadná a választ erre a különös kérdésre. Egyikük látott egy halat, aki boldog maradt, a választ nem tudta a kérdésre. Egy ló a földet rugdosta patájával. Egy tölgyfa meggörbült, miközben reménytelenül kereste a választ a gyökerei között. Eközben egy galamb is megkaparta a fejét annak jeleként, hogy gondolkozik.

    De közülük egy tovább lépett. Úgy látszott, az az egy biztos magában és a válaszban is. A többiek utat nyitottak neki, és egy üres tér alakult ki körülötte. Az az egy felemelte szemeit Istenre, és tekintete értelemmel volt tele. Ezt válaszolta: „Olyanná alkottad a teremtményeket, hogy a táplálkozás vágya mozgassa őket. Képessé tetted az erőseket, hogy elpusztítsák a gyengéket. Egyértelmű, ilyenformán az erősek uralmáról van szó a gyengék felett.”

    Majd hozzátette: „Bizonyítékot akarok, hogy én vagyok fajom utolsó képviselője. Csak a legerősebb maradt életben az enyéim közül. Ha "gyermekednek" nevezel engem, én képes leszek megmutatni neked, hogy a teremtmények közül kinek kell uralni a földet.”

    Azután várta, hogy Isten gratulál neki a válaszért, de hiába. Isten nem válaszolt neki.

    Fordította: Florencee

_________________
Revenir en haut de page
Voir le profil de l'utilisateur Envoyer un message privé Envoyer un e-mail
Ignius



Inscrit le: 17 Nov 2010
Messages: 3431
Localisation: Catalunya

MessagePosté le: Ven Déc 23, 2011 9:34 pm    Sujet du message: Répondre en citant

Citation:




    A Teremtés
    VII. fejezet - « A Szeretet »


    Isten nem válaszolt a teremtménynek, mely az erős gyenge feletti uralmát hangoztatta.

    Egy másik csoportjához fordult a teremtményeknek. Az emberekből álló csoport felé, mely bejárta az egész világot. Isten tudta, hogy ez a csoport úgy hitte, elutasította őket. Ezen emberek úgy hitték, hogy minden tehetségtől megfosztották őket. Úgy hitték, hogy ők a Teremtés tévedései, a feltételezett alsóbbrendűségük miatt. Mégis, közülük egy ember, aki az Oane nevet viselte, anélkül, hogy biztos lett volna benne, tudta a választ a kérdésre, amit a Magasságos tett fel.

    Mivel Oane kételkedett, így gyakran nézett a csillagokra, remélve, hogy megláthatja Istent. Őszintén szerette Istent, de nem tudta, vajon ez-e az élet igazi útja. Szeretett volna válaszolni, de a csoportja úgy tekintett rá, mint egy gyenge lelkűre és senki se akarta, hogy beszéljen. De Isten mindentudó. Meghallotta az embercsoport panaszait. De főleg az Oane lelkében levő szeretetet és kétséget vette észre.

    Ezután az égből egy fénysugár tűnt elő és Oanere szállott. Az összes teremtmény elámult és csodálta a finom fényt, amely dicsfénnyel árasztotta el az embert. Arrébb álltak, s egyedül hagyták őt, hogy szembenézhessen Istennel. Oane kíváncsisággal eltelve szemlélte saját fénylő alakját. Majd csoportjához fordult. Először életében, nem megvetéssel néztek rá, hanem tisztelettel.

    És Isten megkérdezte: „És te, ember, neked nincs válaszod Nekem? Idehívtam az összes teremtményemet, hogy megtudjam, melyikük ad helyes választ a kérdésemre. Eljöttél és nem válaszoltál. Most, parancsolom, hogy megtedd!” Oane, teremtője szigorú hangjától megijedve, Istenre emelte a szemét és tétován azt mondta: „De, ó Magasságos, nem tudom, hogy válaszom helyes-e…” És Isten erre utasította: „Mondd el nekem és megmondom”.

    Ezután Oane azt válaszolta: „Biztosítottad, hogy a teremtményeid egymás elől vegyenek el táplálékot és táplálékul szolgáljanak egymásnak. El kell űzniük és megölniük egymást, hogy táplálhassák magukat. Valamint harcolniuk kell, hogy megvédhessék életük. De itt senki se teljesen erős vagy egészen gyenge. Senki se lesz mindig magasabban vagy alacsonyabban, mint a többiek. Mi egyszerűen csak élünk és mindannyian az alázatos szolgáid vagyunk. Mert Te teremtettél minket. „

    „Ezért tetted minden teremtményed tehetségessé valamiben, egyiket szebbé mint a másikat. Mindegyiknek megvan a helye a Teremtésben. Az adottságuk teszi lehetővé, hogy megtalálják a helyüket. Így, nincs olyan teremtmény, amelyet jobban szeretsz, ó Magasságos. Te mindannyiunkat ugyanúgy szeretsz és nekünk cserébe ugyanúgy kell szeretnünk téged. Mert nélküled nem léteznénk. Te teremtettél minket, anélkül, hogy erre bárki is kötelezett volna, és nekünk szeretni kell Téged, hogy megköszönhessük ezt.”

    „Össze vagyunk kötve az anyaggal, törvényei érvényesek ránk, de a célunk az, hogy olyanok legyünk, mint Te, az Örök és Tökéletes Lélek. Ezért, úgy gondolom, az ok, amiért életet adtál nekünk, az a szeretet.” Ezután Isten így szólt: „Ember, mivel te vagy az egyetlen, aki megértette a szeretetet, így gyermekeimmé fogadlak titeket. Tudjátok meg, hogy a ti adottságotok az, hogy képesek vagytok Engem és egymást szeretni. Míg a többi teremtmény csak magát tudja szeretni.”

    Fordította: Rspk

_________________
Revenir en haut de page
Voir le profil de l'utilisateur Envoyer un message privé Envoyer un e-mail
Ignius



Inscrit le: 17 Nov 2010
Messages: 3431
Localisation: Catalunya

MessagePosté le: Ven Déc 23, 2011 9:34 pm    Sujet du message: Répondre en citant

Citation:




    A Teremtés
    VIII. fejezet - « A döntés »


    Minden más teremtmény meglepődött Isten döntésén, hogy az embereket az Ő gyermekeinek fogadta. Nem értették meg a szeretetet és nem tudták felfogni, hogy a Magasságos Isten oly nagy jelentőséget biztosít neki. Sugdolózni kezdtek egymás között, remélték, hogy egyikük képes lesz megmagyarázni ezt az isteni döntést.

    Azonban Isten a teremtmények felé fordította hangját, azok felé, akik nem tudták megadni Számára a választ. Ezt mondta nekik: „Ti, kik nem tudtok számomra válasszal szolgálni, mégis ti állítottátok, hogy kedvenc teremtményeim vagytok. A lelketek többé már nem tartozik a magasabb dolgokhoz. Nem igyekeznek hozzám mostantól. Ti ezentúl az emberek alattvalói lesztek, a ti természetetek ezentúl szigorúan anyagi lesz. Megfosztalak a nyelvtől. Ezentúl az idők végezetéig bégetni, múzni, morogni, nyeríteni, nyávogni és ugatni fogtok!”

    Aztán, Isten a hangját azon teremtmény fele fordította, aki az erősek gyengék feletti uralmát ismerte el. Ezt mondta neki: „Mivel te ilyen biztos vagy a választásodban, lehetőséget adok, hogy bizonyítsd. Te megtartod a lelkedet, de testedet az árnyék emészti fel. Így, élni fogsz, egyedül, az emberek között, amíg Én meg nem szabadítalak ettől a szenvedéstől. Senki se fog látni, senki se fog elnevezni, mert Én magam úgy döntöttem, nem látlak és nem nevezlek el.”

    Aztán Isten Oane fele fordult, és a következőket mondta neki: „A fajtádat gyermekeimmé fogadtam. Most saját szívemből alkotok nektek lelket. Ezek különbözni fognak más teremtmények lelkétől, mert mától fogva csak a ti lelketek marad meg a magasabb természetben, és lesz képes fejlődni az Én isteni tökéletességem felé. Így, Én az időt felosztom hét részre, ezeket „napok”-nak nevezem el. S minden hetedik napon összegyűltök, atyátok tiszteletére: az Enyémre.”

    “De még mindig szükséges lesz, hogy te és a fajtád minden nap dolgozzatok, hogy fenntartsátok magatokat. Annak kivételével, kit nem neveztem el, mindent teremtményt az alattvalótokká tettem. Ezáltal, ti gondozni fogjátok a többi teremtményt, anélkül, hogy ők ennek igényét jeleznék. Ezt a képességet, hogy magatokról és másokról gondoskodni tudtok, Én elnevezem 'munkának'. De, ahhoz hogy ti sose feledjétek el, hogy ez a képesség egy Tőlem érkezett ajándék, így ajándékozván meg titeket Oane jó válaszáért, a munka nehéz, bonyolult, és fárasztó lesz. Mégse bánkódjatok a szenvedések miatt amit okoz, hiszen, az igazság az, hogy ez egy jó és csodálatos ajándék, amit kaptatok Tőlem.”

    “Azért pedig, hogy akiknek élete véget ér, azokat helyettesíteni tudjátok az elkövetkező generációk tagjaiból, egy újabb ajándékot adok nektek. A szeretetet amit várok tőletek, ugyanúgy lehetővé teszem, hogy egymás iránt továbbítsátok, párokban. Az egymás iránt érzett gyengédség és vágy alkotják ezt a tiszta érzést, méltóan elegyítve bennetek a lelket és az anyagot. Célja az utódnemzés lesz. Azonban csak az én áldásomat élvező szerelem számára lesz eme testi aktus megengedett, hogy a fajtátok az Én szeretetemben folytatódjon tovább.”

    Aztán Isten megteremtett két csillagot a világ felett. Az egyik, mely fényt sugárzott, a „Nap” nevet kapta. A másiknak neve, mely hidegen ragyogott, „Hold” lett. Isten magyarázta Oanenek: „Figyelj arra, hogy hűséged olyan legyen, mint melyet a gyerekek tanúsítanak a szüleik felé, vagy én is olyan szigorú leszek, mint bármely szülő a gyermekével szemben. Ezért, ha közületek valaki meghal, Én fogom megítélni a lelkét, aszerint, hogy milyen életet élt. A Nap mindennap elárasztja a világot a fényével, bizonyítékaként szeretetemnek az Én teremtményeim felé. Azok, kiket én odaküldök, örök boldogságban fognak élni. De a napok között a Hold fogja átvenni az uralmat. És azok, kik közületek a sötétségbe száműzetnek, nem fognak mást ismerni a fájdalmon kívül.”

    Fordította: Antraversata

_________________
Revenir en haut de page
Voir le profil de l'utilisateur Envoyer un message privé Envoyer un e-mail
Montrer les messages depuis:   
Poster un nouveau sujet   Ce sujet est verrouillé; vous ne pouvez pas éditer les messages ou faire de réponses.    L'Eglise Aristotelicienne Romaine The Roman and Aristotelic Church Index du Forum -> La Bibliothčque Romaine - The Roman Library - Die Römische Bibliothek - La Biblioteca Romana -> Le Dogme - The Dogma Toutes les heures sont au format GMT + 2 Heures
Page 1 sur 1

 
Sauter vers:  
Vous ne pouvez pas poster de nouveaux sujets dans ce forum
Vous ne pouvez pas répondre aux sujets dans ce forum
Vous ne pouvez pas éditer vos messages dans ce forum
Vous ne pouvez pas supprimer vos messages dans ce forum
Vous ne pouvez pas voter dans les sondages de ce forum


Powered by phpBB © 2001, 2005 phpBB Group
Traduction par : phpBB-fr.com