|
L'Eglise Aristotelicienne Romaine The Roman and Aristotelic Church Forum RP de l'Eglise Aristotelicienne du jeu en ligne RR Forum RP for the Aristotelic Church of the RK online game
|
Voir le sujet précédent :: Voir le sujet suivant |
Auteur |
Message |
Kalixtus Cardinal
Inscrit le: 24 Fév 2013 Messages: 12899 Localisation: Roma, Palazzo Doria-Pamphilj
|
Posté le: Ven Sep 21, 2018 3:02 am Sujet du message: [Dogma] HU - LA Chapter IV. What Becomes of the Soul |
|
|
Citation: |
IV. fejezet - Párbeszéd a lélekről. Második rész: amiben Arisztotelész megállapítja hogy a lélek jövőjére, azt ami a halált és a test pusztulását követi, ma kell elkezdeni felkészülni.
Beesteledett Pélla falujában. Hallani lehetett a nők suttogását, akik a pogány templomok mellett imádkoztak a hamis istenekhez a király egészségéért. Valóban halálán volt. Nikomakhosz, Arisztotelész apja az ágya mellett volt, megpróbálta enyhíteni a fájdalmait, és késleltetni az elkerülhetetlent.
Arisztotelész, aki akkor 14 éves volt, csak bóklászott a város utcáin, anélkül hogy látott vagy hallott volna bármit is abból ami körülötte történt. Mi történne vele vagy az apjával, ha király meghalna? Természetesen, őt nem tehetnék felelőssé, de ki tudja, mit képzelnének az ártó szándékú udvaroncok, és miféle bosszút tudnának elrendelni a két király közötti időszakban.
Persephone templomának közelében megállt. Nem hitt ezen istenek hatalmában, akik nem tűntek többnek számára halott báboknál, de ugyanekkor a halál istennőjének a megidézésében volt valami titokzatos fenség.
Egy kezet érzett a vállán. Epimanos volt az.
Epimanos: - Imádkozol a királyért, Arisztotelész?
Arisztotelész: -Imádkozni? Kihez kellene imádkoznom? És mit kellene kérnem?
Epimanos: - Mit kéne kérned? Hogy élje túl, természetesen. Ha nem hiszel ebben az istennőben, nem hiszel a legfelsőbb erőben sem, aki irányítja az életünket?
Arisztotelész: - Hogy élnie kellene? Meg fog halni, éppúgy tudod mint én. A mi imáink nem tudják visszahozni a fiatalságát vagy az egészségét. Sokáig élt, és itt az idő, hogy távozzon. Nem, ha imádkozom, nem azért fogok, hogy éljen.
Epimanosz: - Akkor miért?
Arisztotelész: - Mi történik az élet után, Epimanos? Az ember birtokolta kivételes lélek, amely megkülönböztet minket az állatoktól, fennmarad az élet után?
Epimanos: - Nem tudom, Arisztotelész. A tudomány az életről szól, nem a halálról. El tudom mondani neked, hogyan élj jól, hogyan légy boldog, és hogyan értsd meg a hétköznapi életet, de azt nem, hogy mi történik a halál után.
Arisztotelész: - El tudod mondani, hogyan éljek jól? Nézzük ezt. Egyetértesz azzal, hogy az intelligens cselekvéshez előre ismerni kell a következményeket?
Epimanos: - Igen, persze ez segít neked elkerülni a hibákat, a helytelen cselekvést, vagy a helyzet rossz megítélését. Fontos a tervezés.
Arisztotelész: - Igen, ezt tanítottad nekem fiatalkorom óta. De ha nem bánod, vegyünk egy példát: képzeljük el, hogy házasodni akarsz. Egyetértesz azzal, hogy ez egy végleges elkötelezettség, és körültekintően kell választanod?
Epimanos: - Természetesen! A törvényeink nem rendelkeznek a válásról, és úgy gondolom, azok akik házasodni akarnak úgy fogják rendezni a dolgaikat, hogy boldog házasságuk legyen, egyébként teljes őrültség lenne.
Arisztotelész: - Ugyanúgy gondolod, mint én, hogy a házasságra már a komoly elköteleződés előtt felkészül az ember: megpróbálja kijavítani a hibáit, hogy jobbá és kellemesebbé váljon, így a házasság után minden sokkal jobb lesz.
Epimanos: - Ha mindenki megfogadná ezt a tanácsot, több boldog házasság lenne, de azt hiszem, ezt kell tennünk a legtöbb esetben.
Arisztotelész: - Örülök, hogy egyetértünk. Tehát a helyes élethez muszáj tudnunk mi történik a halál után.
Epimanos: - Ó!? Már nem tudlak követni. Mit akarsz mondani?
Arisztotelész: - Nagyon egyszerű: éppúgy mint a házasság, a halál is egy végleges esemény. Így gondosan fel kell készülnünk rá. Ha van élet a halál után, akkor az életet amit a halál előtt élünk, a halál utáni életre való felkészülésre kell szenteljük. Ahogy a házasság előtti időt a házasélet előkészítésével kell töltsük.
Epimanos: - Látom hova akarsz kilyukadni. Számodra a halál csak egy átjáró egy másik életbe?
Arisztotelész: - Igen, és a jelenlegi életünket annak kell szenteljük, hogy felkészüljünk erre a jövőbeli életre.
Epimanos: - De miért fontosabb ez a jövőbeli élet mint a jelenlegi? Hogyan lehetsz benne biztos, hogy létezik?
Arisztotelész: - Emlékszel a beszélgetésünkre az állatok és emberek közötti különbségről?
Epimanos: - Igen, nagyon jól emlékszem. Azt mondtad, hogy van egy különbség a kettő között, hogy az ember intelligens, míg az állat soha nem keres semmi újat.
Arisztotelész: - Igen. Ugyanakkor, miért keresi az ember az újat hogy új dolgokat hozzon létre magában és körülötte?
Epitamos: - Nos, ha beszélhetek a saját tapasztalatomról, azt tudom mondani, hogy az eszmék úgy ötlöttek fel bennem, mintha mástól jöttek volna és az én eszméim csak ezek tükörképei lettek volna.
Arisztotelész: - Ugyanarra a következtetésre jutottam. Az a gondolat csapott belém, hogy ezek az eszmék nem a környezetemből jönnek, hanem belőlem, a belsőmből. Úgy tűnt, ...
Epimanos: - Anyagtalan, nem?
Arisztotelész: - Igen, anyagtalan. Nem egy érzékelhető hatás eredménye, inkább valami lelki, megfoghatatlan hatásé.
Epimanosz : - Értem. Mindazonáltal milyen következtetéseket tudunk levonni ebből? Nyilvánvalóan ezek a benyomások a lelkünkből erednek.
Arisztotelész: - Igen, de ez azt jelenti, hogy a lélek anyagtalan, de az anyagtalan nem származhat anyagból. Semmi sem adhat valamit, amivel nem rendelkezik. Nem így gondolod?
Epimanosz: - Igen, ez így érthető. Azonban hova akarsz kilyukadni ezzel?
Arisztotelész: - Édesapám orvos, Epimanos, és gyakran leírja a halált nekem: az anyag elbomlik, és idővel szétesik. És nézz körül: a halált mindig jelzi az anyag megsemmisülése."
Epimanos: - Igen, minden elmúlik ezen a világon, és mindaz, amit az ősök építettek, már majdnem eltűnt."
Arisztotelész: - De ha veszel valamit, ami nem anyagból áll, az is eltűnik?
Epimanos: - Szerintem nem. Ha nem anyagból áll, akkor nem is tud szétbomlani. Nem hal meg. Ily módon, egy olyan ember gondolatai, mint Pithagoraszé, örökké megmaradnak és több ezer évig fennmaradnak.
Arisztotelész: - Szóval úgy gondolod, hogy az anyagtalan nem hal meg?
Epimanos: - Az alapján, amiről eddig beszéltünk,azt hiszem ezt megállapíthatjuk.
Arisztotelész: - Akkor a lelkünk, ami anyagtalan, szintén nem halhat meg. Amikor meghalunk a testünk eltűnik, de a lelkünk megmarad. Életünk a jövőben a lelkünk élete. Ezért az életért nekünk a testünkben kell felkészülni.
Epimanos: - A haldokló király tehát ismét élni fog?
Arisztotelész: - Igen, és az ő lelkének boldogságáért megyek ma este imádkozni.
Epimanos: - Akkor együtt fogunk imádkozni.
És ezekkel a szavakkal a két barát elvált. Epimanos visszatért Persephone templomába, míg Arisztotelész a városon kívülre tartott, hogy sétáljon egyet a vidéken. |
_________________
|
|
Revenir en haut de page |
|
|
Jolieen
Inscrit le: 28 Mai 2018 Messages: 3052
|
Posté le: Ven Sep 21, 2018 3:09 am Sujet du message: |
|
|
Origin http://rome.lesroyaumes.com/viewtopic.php?t=3929 _________________
Cardinal-Deacon of the British Isles -Bishop In Partibus of Lamia - Prefect to the Villa of St.Loyat - Expert to the pontificial collages of Heraldry - Assessor to the Developing Churches |
|
Revenir en haut de page |
|
|
|
|
Vous ne pouvez pas poster de nouveaux sujets dans ce forum Vous ne pouvez pas répondre aux sujets dans ce forum Vous ne pouvez pas éditer vos messages dans ce forum Vous ne pouvez pas supprimer vos messages dans ce forum Vous ne pouvez pas voter dans les sondages de ce forum
|
|